Vannak olyan helyek, ahová nem kilométereket gyűjteni jár az ember, hanem csak úgy andalogni. ANDALGÁS=SEMMITTEVÉS. Madárnézegetés, holtágon tekergés, pecázás a hajóból stb. Na ilyen hely nekünk Szarvas.

Szóval semmi komoly, de mégis. Merthogy Szarvast látni kell. Nem olyan, mint a csillivilli influnecerfotókon, a mocsári ciprusok ugyanis szépek, de Szarvas ennél sokkal több. Voltunk  már tavasszal, nyáron és télen is, sohasem csalódtunk, pedig mi tényleg mindenhova az evezés kedvéért járunk. 

Első alkalommal vonattal mentünk, merthogy szeretjük letesztelni, milyen az, ha B tervet kell gyártani a közlekedésre.  Ezért is vannak felfújható hajóink, a kis csomagban is elférő packraftek pedig nem csak raftingra jók, hanem arra is, hogy az ilyen túrákra megoldást adjanak. Szóval Budapest-Cegléd-Szarvas volt az útvonal, a városban minden sétányira van, úgyhogy elgyalogoltunk a Halászcsárdában foglalt szállásunkig. Azóta persze autóval is voltunk már néhányszor, de mindig jó élményekkel tértünk haza. 

A remek beszállóstég a Holt-Körösre közvetlenül a csárda alatt van, tőle 10 méterre kezdődik a ciprusos, amire mondhatnánk, hogy csak ennyi?

@holevezzek Hol vagyunk? @Oru Kayak #kayak #kajak #watersport #summer #paddling #nature #sport ♬ Cornfield Chase - Hans Zimmer

De van egy különleges hangulata a vízben álldogáló öreg fáknak, szóval tényleg érdemes a vízről is megnézni.

Rövid evezés után balra kezdődik a tanösvény, százméterenként kis úszó szobrokat találunk a hely jellegzetes állataival amelyeket QR kódokon keresztül lehet felfedezni. Árnyas kis túraútvonal ez, imádtuk a horgásztanyákat, szuper hangulata van. Ha a híd alatt a másik irányba indulunk el, az Arborétum partja mentén eljutunk a Történelmi Magyarország Közepe emlékhelyhez, de a holtág itt nem tart sokáig, szóval tényleg csak egy kis túrácska jön ki belőle, de arra pont elég, hogy kellemesen kikapcsolódjon az ember. Hozzáteszem, a part menti fák alatt bujkálni tök vicces, mi ott hűsöltünk a nagy melegben. 

És még egy ajánlat, merthogy enni is kell valahol. A város legcukibb helye a Róka és Mackó, a bájos barátkozó, ahol mindenki szuperkedves, a hűtő roskadozik  a kézműves finomságoktól, mi pedig isteni kóstolóegyveleggel tömtük meg a hasunkat. 

Azt is fontos megemlíteni, hogy itt a tél is érdekes. Ha nincs fagy, a holtág simán evezhető az alacsony vízszint ellenére is, a beszállás pedig megoldható a Víziszínház mellett. (A foltos cicát simizzétek meg, ő a helyi kedvenc)

@holevezzek Macskaland… ennél cukibb ma már nem lesz🥰 #hungary #kayak #kajak @Oru Kayak #cute #cat ♬ I Ain't Worried (From "Top Gun Maverick") - Sunset Anthemz

  Az evezés mellett mindenféle hülyeségben benne vagyunk, például évek óta magunknak sütjük a kenyeret, ami azt hozta magával, hogy tőlünk bármelyik pékség tönkre mehet, csak akkor veszünk boltit, ha nagy a kényszer. Kenyeret sütni pofonegyszerű, semmi cicó, liszt, só, élesztő és olívaolaj kell hozzá. A jól bevált alapreceptet csak ritkán variáljuk, mondjuk a sült hagymás vagy a tökmagos verziót szívből ajánljuk, de lopott búzából meg sosem sütöttünk, így ezt is ki kellett próbálni.

A Tisza-tó lett az új törzshelyünk, a mesterséges paradicsom végtelen túralehetőséget kínál, méghozzá úgy, hogy nem költjük el rá a Jóisten pénzét. A szállásunktól öt percre volt a Szabics kikötő, ahol háromezerért parkoltunk és használhattuk a beszállót. Örök barátságot kötöttünk némi diákcsemege segítségével a kikötő pulikutyáival, és nagy adag sült krumplival laktunk jól a helyi büfében.

Első nap Óhalász volt az úticél, a falu teljesen elnéptelenedett, majd eltűnt, amikor szabályozták a Tisza vizét. Ma már csak egy 1848-as emlékhelyként szolgáló kereszt es egy információs tábla emlékeztet az egykori településre.

Gyorsnak kellett lennünk, mert estére brutális vihart ígértek a meteorológusok, úgyhogy tényleg csak egy villámlátogatásra volt időnk az egykori falu helyén. Jótanács: rengeteg a szúnyog és a csalán, erre fel kell készülni….

Másnap egy délutáni túrát néztünk ki magunknak, a Tisza-tó kevésbé ismert tiszavalki végét céloztunk meg. Megnéztük a IX-es öblitőcsatornát, a Nagy Lilik kilátót, ami tavaly készült el. A környék pedig  igazi madárparadicsom, szóval megéri a túra…

A Szivárvány kikötőben a Kicsi Stég büfében isteni a sült kolbász és a hurka (volt csülökpörkölt is) fejenként két üdítővel nem egészen ötezerből jól laktunk, ezerötért parkoltunk és használtuk a beszállót, szóval gazdaságos nap volt. 

Aztán hazafelé szembejött az a bizonyos búzatábla. Előkaptunk egy szatyrot,  búzatolvaj üzemmódra kapcsoltunk és öt perc alatt szedtünk egy szatyornyi kalászt. 

Ebből a mennyiségből hetven deka mag lett, amit aprítóba raktam, háát, az őrlés kb 85%-ban sikerült, mert az aprító mégsem egy malom, de azért lett egy kis veknire való liszt, amit gyorsan meg is sütöttünk. 

Jelentem, a kenyér zseniális lett, tökéletesen passzolt az út mentén vásárolt borsos es snidlinges kecskesajthoz, amit Bernáth Ervinnél vettünk 

 Az elmúlt években annyi szálláson fordultunk meg, hogy megszámolni sem tudjuk. Az ország keleti végétől a nyugatiig sok helyen jártunk és bizony mi is csak egyszerű turisták vagyunk, tehát fontos, hogy hol és hogyan alszunk egy-egy túra, pláne egy verseny előtt és után. 

Nagyon fontos, hogy a szálláskereső oldalak ugyan jó kiindulópontok, de ha úgy tűnik nincs hely, akkor is érdemes megemelni a telefont, mert sokszor találtunk mégis egy-egy szabad szobát. A lélektani határ nálunk a húszezer forint volt, ha azon belül tudtunk maradni (ami nem mindig sikerült) akkor még gazdaságosnak is éreztük a kiruccanást. 

HÉVÍZ

Ha vízitúrához választotok szállást, fontos a logisztika. Ha jó fej a szállásadó, segít a szállításban, így volt ez Hévízen, a Water Lily Apartmanban is, ahol a túra végpontjától visszavittek bennünket az autónkhoz. Kellemes kis szobát kaptunk, és a reggeli is bőséges volt, a kertben pedig volt bőven hely megszárítani a vizes cuccainkat. Egyetlen zavaró tényező volt, az előtérben lévő konyha, ahol a házigazda tüsténkedett tőlünk öt centire. 

A másik kedvencünk a Villa Oliver, ahol erkélyes szobákkal, kis kosárkában összekészített reggelivel várják a vendégeket.

A szobákban van konyahasarok, ahol össze lehet dobni egy levest, vagy rántottát, ha úgy adódik. 

Megjegyzés: a La Montanara pizzéria kínálata viszont minden gyaloglást megér...  

BÜKFÜRDŐ

Ha már a nyugati csücsökben járunk, Bükfürdőn a Hotel Piroskában még azért sem nyírtak ki bennünket, hogy nyakig sárosan érkeztünk meg egy packraft túra után. Pedig mindent megtettünk azért, hogy szegény takarítónőket idegállapotba hozzuk. 

Az egyébként wellnessre szakosodott szállodában még pótcsavart is adtak az egyik kajakunkhoz, szóval semmin sem lepődnek meg. Ennek ellenére Bükfürdőn a Birdland viszi az első díjat. 

 Az apartmanok tágasak, mindegyikhez van erkély és a szomszédos hotelben lehet svédasztalos reggelizni-vacsorázni, méghozzá bőven éttermi ár alatt.

Az apartman karbantartója pedig szívesen segít a logisztikában, nagyon kedves volt, csak kicsit nézett ránk furcsán, amikor szintén sárosan kimásztunk az Ásás csatorna partjára...

 MOSONMAGYARÓVÁR

Mosonmagyaróváron több helyen lehet praktikus, part menti apartmant találni, például a Kocsis Apartmant, ahonnan bruttó 15 méter séta a part, ugyanis az utca túloldalán vízre lehet szállni.

A berendezés modern, a kert hatalmas, a házigazda barátságos, de az árak a szomszédos plasztikai sebészet vendégköréhez lettek szabva, na azok nem mi vagyunk.  És ha már beszálló, akkor a másik telitalálat a Suri Bau apartmanháza, aminek a kertjében kis beszállóhely is van, rövidke evezéssel a malom vízicsúszdáinál lehet lenni egy kis mókázásra. 

Hozzáteszem, Toto barátunk kölcsönkéglije mindent vitt, sokcsillagos vendéglátásban volt részünk, amit újra köszönünk neki. 

GYŐR

A legnagyobb meglepetés Győrben ért bennünket, a Danubius Hotel Rába húszezres szobaára reggelivel együtt egész baráti volt két főre.  

BALATON

Sajnos a Balatonnal komoly fenntartásaink vannak. Felborult az egyensúly, az utóbbi években sok helyen éreztették azt, hogy a vendég van a vendéglátóért és nem fordítva. Volt, ahol azt gondolták, hogy a reggelit egy rossz állapotú magyar kórház diétás menüjéről kell mintázni, volt, ahol az étteremben legyintettek, amikor egy gyerek látványosan végigköhögte a svédasztalt covid idején.  A szállásárak elszálltak, ahol pár éve bőven húszezer alatt foglaltunk két ágyas szobát, az most minimum másfélszeresébe kerül, de inkább kétszeres a szorzó, bár igazából csak köszönettel tartozunk érte, mert így kipróbálhattunk egy pár zseniális kempinget.  Na de ez majd egy másik poszt témája lesz. 

SZOMBATHELY

Azért egyszer sikerült nagyon csúnyán lyukra futnunk, Szombathelyen egy tip-topnak tűnő Bookingos foglalásból életünk csalódása lett. A szoba tök rendben volt, de rajtunk kívül csak ukrán vendégmunkások laktak a "hotelben" amiről kiderült, hogy munkásszálló. Ezzel még mindig nem lett volna probléma, a zuhany ugyan a szobában volt, ám a toalett már a közös folyosón, ráadásul használhatatlan állapotban. Szóval legközelebb kihagyjuk... 

TŐSERDŐ

Ahova viszont rendszeresen visszajárunk, mert ár-érték arányban az egyik legjobb szállásunk, az Tőserdőben a Napsugár Pihenőházak, ahol a part 100 méterre, a hamburgeres ötvenre van, a beszálló mellett  isteni fahéjas kürtőskalácsot lehet kapni, Erzsike retroburgere fenomenális, a szállás kertjében pedig pingpongasztal és kerti sütögető várja a vendégeket, na meg Sárika és Laci, a házigazdák welcome pálinkája...

A közelben van egyébként kemping is, de odáig még nem jutottunk, a Tős vendéglőben viszont hatalmasak az adagok, és a velőt zseniálisan készítik. 

SZARVAS

Szarvast mindenképpen meg kell emíltenünk, mert szállás ügyben ők is rendkívül korrektek.

A Halászcsárda tetőterében van néhány apartman, de ami még fontosabb, hogy a part mentén négyágyas házacskákat lehet bérelni, méghozzá szaunával. A kecóban két szoba, nagy nappali és felszerelt konyha van, a terasz tágas, előtte elférnek a kajakok. 

  TISZA-TÓ

A Tisza-tó  partján több településen is megfordultunk, első blikkre furcsálltuk, hogy a legtöbb helyen este nyolc után a légy sem zümmög. A vendéglátóhelyek zárnak, ha nem kap észbe az ember, akkor nincs vacsi. 

Többször volt megmentőnk a Herczeg Udvarház Poroszlón. A szálláshely ár-érték arányban is megfelelő, a szobák praktikusak, kellemesek és ami plusz pontot ér, hogy van néhány SUP és felfújható kajak náluk, amit a vendégek használhatnak.A szálláshoz lehet reggelit kérni és az étteremben sincs nyolckor záróra :)

 A túlparton, Tiszaörvényen a Süllő Fészek Apartman lett a szilárdtetős bázisunk.

Bence, a házigazda külön konyhával, praktikusan berendezett szobákkal készült a szezonra.

A kertben lehet grillezni (sőt még kemence is van) a tiszaörvényi kikötő, ahol remek kis beszállóhely van, laza öt perc séta. Út közben, harminc méterre van egy remek étterem, külön figyelmet érdemel a parasztlángos, ami gyakorlatilag sajtos-tejfölös rántott hús, brutálfinom :)  

VELENCE

Igen, ez az olaszországi Velence, ahová már többször visszatértünk, méghozzá kis felfújhatós packraftekkel. Egyrészt praktikus, hogy egy hátizsákba befér a hajó és a három-négy napra elengendő cuccunk, másrészt a Népligetből este hétkor induló Flixbus reggel 8-9 körül rak le a kikötőben, ahonnan kisvonattal öt perc alatt egy remek beszállónál lehet lenni, harmadrészt megtaláltuk a legcukibb hostelt, az Ostello AMDG-t.

A Narnia szekrényéhez hasonlító ajtó mögé rejtett toronyszobából mesés a kilátás a Lido tűzijátékára, a napfelkeltére, szemben pedig a környék legjobb és legolcsóbb pizzériája van. Ha a költségeket nézzük, fejenként nagyjából egy százasból ki lehet hozni egy romantikus-evezős hétvégét Velencében. 

@holevezzek Hello Venice…#italy #venice #vogalonga #travel ♬ Here Comes the Sun - Relaxing Instrumental Music

 A tapasztalat azt mutatja, hogy a szállások egész jól felszereltek, néhány dolgot mégis minden alkalommal viszünk, biztos ami biztos alapon. Van hősugárzónk. Kicsi, de megbízható, ráadásul ruhaszárítára is alkalmas. Van ventillátorunk, nyáron életmentő felszerelés. Szoktunk vinni hálózsákot és párnákat, ez nagyjából komfort kérdése, de nekünk fontos a jó alvás, a megszokott kényelemmel. Van kempingkonyhánk, a gázfőző és összecsukható serpenyő egy alap fűszerkészlettel sokszor húzott ki bennünket a bajból, ezekkel bárhol össze lehet dobni egy vacsorát, méghozzá fillérekből. Nyilván be lehet csomagolni az egész házat, de ahogy telik az idő, úgy tanuljuk meg, hogy nem kell hat tonna ruha, kaja meg minden sarkon van, kevés helyen kellett azon gondolkodni, hogy mit együnk. Az említett kempingezésről pedig majd tényleg legközelebb írunk, mert szuperjó tapasztalataink vannak mind felszerelés, mind helyszín tekintetében. 

Egyórás mentőakció, vér és vízhólyagok, zsibbadt végtagok, jajjgatós kiszállás.... nagyjából így lehet összefoglalni az év egyik legjobb evezős buliját, ami Csörötnektől Ikervárig vitte a hajókat.

Sok kajakos bakancslistáján ott van a 100 kilométeres Rába teljesítménytúra, és nem meglepő, hiszen aki belevág az evezésbe, előbb vagy utóbb elkezdi gyűjteni a kilométereket, a vállalásokat és lássuk be, ez így van rendjén. 

A Csörötnek és Ikervár közötti Rába-szakasz sok meglepetést tartogat, és itt nem csak a térképen is jól látható kanyarok érdekesek. Bedőlt fák, folyamatosan változó sodrás és a láthatatlan, víz alatti akadályok is nehezítették a mezőny dolgát. Ahogy az lenni szokott, a korábbi évek tapasztalata sem feltétlenül mérvadó, hiszen minden évben más a vízszint, az előző hetek csapadékmennyisége, az aktuális időjárás, megm ég jó sok minden beleszólhat a folyó állapotába, szóval jósolgatni pont annyit ér, mint halottnak a csók.... 

A reggel hatos rajt az minimum négyes kelést jelent, mindenki álmosan próbálja kihozni magából a sportembert, de sok idő nincs vekengeni, mert 10 kilométernél néhányan (sokan) beborulnak. Kenuk félig a víz alatt, kötelek elő,  egy óra küzdés jön a sodrással, a behemót kenukkal és az időveszteséggel, amit esélytelen behozni. 

Mindenesetre a humorunknak köszönhetően született néhány katasztrófaturista stílusú szelfi, még a mentőkötelek is a a kezünkben vannak, nyilván nem hagytuk ki a lehetőséget. A hajók és gazdáik mindenesetre biztonságba helyeződtek, szóval rögtön a buli elején megveregethettük egymás vállát.

Két helyen is frissítőpont várta a résztvevőket, Körmendnél sajtos pogácsával turbózták a hangulatot, Püspökmolnárinál pedig kávé, kakaóscsiga és ásványvíz várta a csapatot. Ettől függetlenül mindenki készült elemózsiával.  Ha csak egy tanács van, amit megfogadtok egy ilyen táv előtt, az a megfelelő mennyiségű folyadék és élelem bekészítése. Izotóniás italból legalább három liter, plusz tartlék víz és mellé energiazselék, banán és tápláló szedvicsek (sült tarja forever) kellenek ahhoz, hogy biztonságosan végig tudd vinni a száz kilométert.

Ez a kép Rábahívégnél készült: a táv közepén már nagyon szétszóródott a mezőny, de kevesen eveztek egyedül. Társaságban a kilométerek is könnyebben fogynak...

A táv vége az ikervári duzzasztógátnál volt, mindenki sajgó, zsibbadt lábakkal szállt ki a hajójából, hogy átvegye a jól megérdemelt oklevelet és befutóérmet. 

Akit megijeszt a száz kilométeres táv, az indulhat 60 és 25 kilométeres távon is, higgyétek el, a fokozatosság sokat segít. Ha idén nem lett meg a százas, akkor meglesz jövőre. A Weking Egyesület, máris közzétette a 2025-ös Rába100 időpontját, ami május 10-én lesz. Szóval lehet rá gyúrni, van még egy év...

Vannok olyan slágerek, amiket már ezerszer hallottunk, de minden elcsépeltségük ellenére jó újra meg újra elővenni őket. Ha most párhuzamot kellene vonni, akkor nálunk a Száguldás, Porsche, szerelem-re pont passzol az RSD. 

A Ráckeve-Soroksár közti Dunaágat sok kajakos tényleg úgy ismeri, mint a tenyerét, minden nádcsomó és kacsacsalád megvan, mégis remek túrák helyszíne, ahol mindig jó végigevezni, különösen ilyenkor tavasszal. Az 57 kilométeres szakasz jelentős része nyaralóövezet, sok horgász várja a fogást, és a kajakosok, kenusok, SUP-osok is  megtalálják helyüket a víziösvényeken.  

Az első napsütésre előkaptuk az origami kajakokat, ésaz M0-ás Ráckevei Dunaág híd alatt vízre tettük. A tanösvényen rájöttünk, hogy ez nem csak nekünk jutott eszünkbe, nagyjából 3-4 percenként jöttek szembe kajakkal, suppal, mindenki mosolyogva köszöntötte a másikat, vagyis tényleg elkezdődött a tavaszi szezon. 

Bár még csak február van, azért már érdemes alaposan végiggondolni az évet, hiszen annyi jó túra és verseny várható (sajnos néhány időpont ütközés is van) amelyek közül tényleg nehéz választani. Idén is lesz például Ipoly Grand Prix, Rába100 és Balaton átevezés, de készülünk kisebb túrákra a Tisza tavon és szívünk csücskét, Tőserdőt sem hagyjuk ki, szóval lesz program bőven....

De visszatérve az RSD-re, az andalgós evezés célja a jól megérdemelt sajtos tejfölös lángos volt, amit a Szigetszentmiklósi Kishajókikötő mögötti büfében vételeztünk. Gyönyörű naplementére értünk vissza, tényleg megérte belevágni a mini túrába....

Amióta a technika elérhető áron a fenekünk alá rakja minden jóságát, gyakorlatilag mindenki fotózik és videózik. Életünk összes jó és rossz pillanata ott van a zsebünkben, a telefonunkon, vagy ha kicsit kényeztetni akarjuk magunkat, akkor egy 2-3 gyufásskatulya méretű kamerában.

 Akinek egy icipici affinitása van a képekhez, az gyorsan rákattan a témára, sportkamerákat például egészen baráti áron lehet kapni, és ezekkel ma már tényleg minden, de minden megvalósítható, nem kell hozzá még csak profi filmesnek sem lenni.             

 Kezdjük egy nagyon fontos dologgal. Szép dolog mobiltelefonnal videózni, de mielőtt megnyomod a gombot, VEGYÉL RÁ EGY VÍZÁLLÓ TOKOT!!! Hidd el, nem szép látvány a patakban/tóban/tengerben elmerülő mobil, különösen, ha két hete vetted részletre, két éves rabszolgasággal  hűségnyilatkozattal nehezítve az életedet. Az Aliexpress megoldja 1500 forintból, tényleg megéri, és nem ront annyit a képminőségen, hogy azért megérje kockáztatni. (Igen, mi is csak egyszer nem rögzítettük a sportkamerát karabinerrel a kajakhoz, Viktor azóta is moncsicsifejet vág, ha eszébe jut az elveszett jószág...)

 Ha gondolsz egy merészet, és vennél a deszkádra vagy kajakodra egy menő sportkamerát, akkor is érdemes előbb körbenézni, a retinádra tetoválni, hogy mennyit szánsz rá, és gondolkodni kicsit azon, hogy mire szeretnéd használni. Ha nem viszel csoportokat, nem kell a Loch Ness-i szörnyre vadászni, akkor elég egy belépő szintű sportkamera. A közepes árfekvésűek is rögzítenek HD felbontásban, vízállóak, és nem kell egy kisebb lakás árát otthagyni értük. 

A hagyományos kamerákhoz képest klasszisokkal jobb élményt ad a gimbal-al, azaz  háromtengelyes képstabilizátorral ellátott kamerák képe. Nyilván mindenki a DJI termékeit fogja ajánlani, valóban tök jók, de ha szétnézünk az ázsiai piacon, olcsóbb megfejtések is vannak, például a FIMI Palm, a maga 70-80 ezres árkategóriájával pont megfelel a célnak, tényleg nem kell minden pénzt elszórni kamerára, kell az hajóra, meg más apróságra. 

 Mi jelenleg DJI Osmo Action 4-et használunk, valóban nem olcsó, de kép és hang tekintetében tökéletes megoldást ad. Mellé van egy Osmo Pocket 2, amihez már adnak vezeték nélküli csíptetős mikrofont, ergo akár egy interjú elkészítése is megoldott. és ha már a márkákról beszélünk, sok rajongója van a Gopro-nak is, blogbarátunk, a Kajak kaland írója, Faragó Ferenc például a kajak elejére, vagy saját magára és a hajó végére is tesz egy -egy kamerát. Így a végeredmény, ahogy alább a videóban látjátok, színes-szagos, izgalmas videó, amit tényleg szívesen néz az ember. Feri tapasztalatát úgy fogalmazta meg, hogy a Gopro 10-es szériájától a belső stabilizátornak köszönhetően cseppet sem billeg a kép, remek minőség és jó szerkeszthetőség jellemzi a videókat. a hangot pedig egy DJI Mic-rögzíti, szóval még a márkák közötti átjárhatóság is meg van oldva. 

Aztán itt van még egy megfejtés: a 360 fokos kamera, aminek másik barátunk, Farkas-Kontra Máté nagy rajongója, és tényleg, ez a technika nemcsak hogy mókás, de tényleg látványos módja az élmények megörökítésének, szóval érdemes akár erre is gondolni kameraválasztáskor.  

 A kivitelezést illetően nyilván a vízszintes/fekvő felvételeket, fotókat preferálja a legtöbb közösségi felület, kivétel ez alól a Tiktok, ami inkább függőleges/álló videókkal, fotókkal szórja tele a netet. Érdemes végiggondolni a felhasználást, vízszintesből könnyebb függőlegest készíteni, a függőlegesből nehezebb vízszintest, az mindig furán néz ki... 

@holevezzek Klasszikus Balaton-átevezés #fonyód #balaton #summer #surfski ♬ Everybody Dance Now - The Mington Winters

 Spórolós tipp: 

Érdemes körülnézni a használtcikk piacon, az eredeti ár 60-70%-ért lehet tök jó kamerákat találni.  A sportkamerákat lítiumos akksival látják el, ergo még ha használtak, akkor is jól működnek. Ha nincsen egy kamera rommá verve, összetörve, akkor jó eséllyel még évekig használható. Amire érdemes költeni, az egy jó minőségű micro sd kártya, a gyorsasága sokat segít a végeredményen. 

Technikai tipp:

Tervezzétek meg, hogy milyen felvételt szeretnétek az evezésről. A hajó elejére, hátuljára rögzített eszköz képét úgy állítsátok be, hogy vegyétek figyelembe az aranymetszés szabályait, ha rajta vagytok a felvételen, akkor ne takarjátok ki a tájat, a vizet, a horizont nagyjából a kép alsó harmadán legyen.  

Figyeljetek a képminőségre a videók és fotók továbbításakor. A Facebook messengere például lebutítja a fájlokat. A Google Drive, vagy az Icloud viszont eredeti méretben tárol és egyetlen linkkel megoszthatók a fájlok.

A videók megvágására pedig van egy csomó ingyenes app a mobilokhoz, például a Tiktok égisze alatt futó CapCut, vagy a Gopro Quik nevű appja, mindkettő rengeteg zenét, effektet kínál a felhasználóknak. 

Szóval fotózzatok, videózzatok evezés közben, mert a szép élményeket érdemes megörökíteni....ha pedig küldtök jó kis evezős videóket, mi megosztjuk azokat is :) 

Pár nap múlva karácsony, a kajakosok ilyenkor már leginkább a rájuk szakadt szabadidővel sakkoznak, hogy minél több túra beleférjen a családi bejglizés mellett. A téli evezések egyik legfontosabb kelléke a megfelelő ruházat, így indítunk egy a témát kiveséző sorozatot. Kezdjük egy kis anyagtechnológiával, hogy letisztuljon, miért is fontos a jó minőségű és sajnos egyben drágább ruha beszerzése. 

Az inuitok még zsírral impregnált fókabőrt és beleket használtak kajakos ruházat gyanánt. Manapság a beleknél jobban preferáljuk az instant beszerezhető, vízálló-lélegző anyagból készített szárazruhákat. De mi is ez a vízálló-lélegző technológia? És miért ilyen rohadt drága? Derítsük ki!

Evezni nem csak nyáron lehet, sőt, érdemes némi előkészület után szisztematikusan végigjárni a téli vizeket, hiszen elképesztő élményeket adnak az időnként áradó folyók és patakok. Tavaly végijártuk az Ipolyt, a Zagyvát, de idén egy sérülés miatt óvatosabban tervezünk.

Rácalmást már régóta kinéztük magunknak, hétvégén lett alkalom, hogy kicsit ráedződjünk a hidegre és a távra, egy néhány órás túrával barangoltuk be a környéket. 

A beszállóhely és egyben a kiszálló is a rácalmási kikötőnél volt, előszedtük a szárazruhákat és az aláöltözetként szolgáló pizsamákat (ezért hívjuk a túráinkat pizsipartynak) és a keménymaggal nekivágtunk a víznek. 

Rácalmás környéke jól evezhető, vadregényes túraútvonalat kínál azoknak, akiknek csak egy napjuk van evezni, a téli vízszint és az időjárás ideálissá teszi ezt az útvonalat. Itt-ott vannak ugyan bedőlések, de ezek is evezhető részek, sőt, kifejezetten izgalmas a szigetek közti kisebb vízi ösvények felderítése. 

Technikailag érdemes erre az időszakra szárazruhát beszerezni, ami drága ugyan, de egy borulásnál az ember elismeri, hogy megéri az árát. 

És igen, sz@rrá fagytunk, igen, nyirkos volt és vizes, de minden perce megérte, mert ezt a tájat, ezt a hangulatot csak a téli víz tudja visszaadni. A jutalmul elfogyasztott orjaleves és tarhonyáshús pedig pillanatok alatt átmelegítette a csapatot. Szóval hajrá, ne üljetek otthon télen sem!

Évek óta nézegettük a Mur Challenge videókat, igezi veretős víz, jó fej banda, így hát néhány héttel ezelőtt beneveztünk. Mivel lassan lezárjuk a nyarat, jó alkalomnak igérkezett ez egy utolsó jóidős evezésre. 

Leoben helyes osztrák kisváros, a Mur partján építették fel a versenyhelyszínt, itt volt a befutó és az eredményhirdetés is.  A sógorok menő bulit csaptak, már csak a jódlis-karaoke party hiányzott.  

 A táv két részre volt osztva: az első, nagyjából 30 kilométeres szakasz után áthúzás ás frissítőpont jött. Fánk, gyümölcs, energiaital, ásványvíz és tea várta a mezőnyt. Itt át kellett emelni a hajót egy nagyjából 100 méteres szakaszon, mintegy pihenő jelleggel. Aztán a második, 15 kilométeres szakasszal fejeződött be a verseny.  

 Mondjuk a 45 km kevesebb, mint a fele a legendás Ipoly GP-nek, de a több, mint 400 kilométeres távolság megdobja a teljesítményt, ha előtte végigmelózod a hetet. Szóval hullafáradtan beesni egy versenyre mééééég mindig nem vicces. Ez pedig itt videós beszámoló, jó sok fedélzeti felvétellel, a Pizsamaparty csapatával, fiúk, lányok, nagyok vagytok, köszi az élményt!!! 

ui: Aki kedvet kapott és jövőre tervez: 30 euro volt a nevezés és 10 euro a transfer, a célból visszaviszik a hajót a rajthoz veled együtt, szóval mindenre van megfejtés. Szállás bőven van a városban, a parkolás a célnál ingyenes és a befutóban van süti, meg gulyás ;) 

Erre már régóta vadásztunk, nyilván mindenki a halál f@xára kívánja a viharokat, de mi örültünk, mint a gyerekek. Szóval kocsiba be, ablakot le (mondjuk lefagyott a fülünk) de megtaláltuk azt a helyet, ahol biztonságosan vízre lehet szállni a Rákos patakon.
A Rákos-patak a Pesti oldalt átszelő vízfolyam, ami a Gödöllői dombságból ered. Ideális lenne városi evezésre, de legtöbbször olyan kevés víz van benne, hogy esélytelen vízre szállni. Nagy eső után érdemes azonnal elindulni, mi most vártunk egy napot, nagyjából utolsó pillanatban próbáltuk meg és megérte, jó kis kaland. Végig menni sajnos  nem lehet, több helyen rácsok szakítják meg az utat, de ha jó a vízállás, remek kis mini túra a patak, igazi cityrafting-élmény….