RÁBA100- mentés, zsibbadás, jajjgatás...
Egyórás mentőakció, vér és vízhólyagok, zsibbadt végtagok, jajjgatós kiszállás.... nagyjából így lehet összefoglalni az év egyik legjobb evezős buliját, ami Csörötnektől Ikervárig vitte a hajókat.
Sok kajakos bakancslistáján ott van a 100 kilométeres Rába teljesítménytúra, és nem meglepő, hiszen aki belevág az evezésbe, előbb vagy utóbb elkezdi gyűjteni a kilométereket, a vállalásokat és lássuk be, ez így van rendjén.
A Csörötnek és Ikervár közötti Rába-szakasz sok meglepetést tartogat, és itt nem csak a térképen is jól látható kanyarok érdekesek. Bedőlt fák, folyamatosan változó sodrás és a láthatatlan, víz alatti akadályok is nehezítették a mezőny dolgát. Ahogy az lenni szokott, a korábbi évek tapasztalata sem feltétlenül mérvadó, hiszen minden évben más a vízszint, az előző hetek csapadékmennyisége, az aktuális időjárás, megm ég jó sok minden beleszólhat a folyó állapotába, szóval jósolgatni pont annyit ér, mint halottnak a csók....
A reggel hatos rajt az minimum négyes kelést jelent, mindenki álmosan próbálja kihozni magából a sportembert, de sok idő nincs vekengeni, mert 10 kilométernél néhányan (sokan) beborulnak. Kenuk félig a víz alatt, kötelek elő, egy óra küzdés jön a sodrással, a behemót kenukkal és az időveszteséggel, amit esélytelen behozni.
Mindenesetre a humorunknak köszönhetően született néhány katasztrófaturista stílusú szelfi, még a mentőkötelek is a a kezünkben vannak, nyilván nem hagytuk ki a lehetőséget. A hajók és gazdáik mindenesetre biztonságba helyeződtek, szóval rögtön a buli elején megveregethettük egymás vállát.
Két helyen is frissítőpont várta a résztvevőket, Körmendnél sajtos pogácsával turbózták a hangulatot, Püspökmolnárinál pedig kávé, kakaóscsiga és ásványvíz várta a csapatot. Ettől függetlenül mindenki készült elemózsiával. Ha csak egy tanács van, amit megfogadtok egy ilyen táv előtt, az a megfelelő mennyiségű folyadék és élelem bekészítése. Izotóniás italból legalább három liter, plusz tartlék víz és mellé energiazselék, banán és tápláló szedvicsek (sült tarja forever) kellenek ahhoz, hogy biztonságosan végig tudd vinni a száz kilométert.
Ez a kép Rábahívégnél készült: a táv közepén már nagyon szétszóródott a mezőny, de kevesen eveztek egyedül. Társaságban a kilométerek is könnyebben fogynak...
A táv vége az ikervári duzzasztógátnál volt, mindenki sajgó, zsibbadt lábakkal szállt ki a hajójából, hogy átvegye a jól megérdemelt oklevelet és befutóérmet.
Akit megijeszt a száz kilométeres táv, az indulhat 60 és 25 kilométeres távon is, higgyétek el, a fokozatosság sokat segít. Ha idén nem lett meg a százas, akkor meglesz jövőre. A Weking Egyesület, máris közzétette a 2025-ös Rába100 időpontját, ami május 10-én lesz. Szóval lehet rá gyúrni, van még egy év...