Balaton hosszában: Kenesétől Keszthelyig egy seggel...
Sok víz lefolyt a Dunán, amióta a BalatonFlow ötlete elhangzott tavaly a nulladik és egyben utolsó Mad Maraton után. A kihívás maga - a Balaton átszelése közel sem újkeletű kezdeményezés, igaz korántsem a középkorú túrakajakosok számára találták ki, immáron több, mint 100 éve.
fotó: Fortepan
Egy kis történelem
Anno a Balatoni Yacht Club 1921-ben írta ki a közel 80 km-es Kenese–Keszthely Rekordversenyt, amely a legrégebbi ma is létező vitorlásverseny Magyarországon. A rekord száz év alatt az első, közel 7 órás szintidőről alig több mint másfél órára csökkent, és volt olyan csúcsdöntő versenyző, akire még aznap rávert egy másik vitorlás.
Nekem ez most 11 óra és 7 perc alatt jött össze. Sok tervezést nem igényel egy ilyen kaland: ami rajtam múlik, abból úgyis csúszás lesz, az útvonalterveket meg a Balatonon nyilván elfújja az élet.
Tervezés
Szóval a két végpont adott volt, az időpont pedig már tavaly megvolt, ez pedig szeptember első hétvégéje - azaz elseje, vasárnap. A legtöbb dolgot praktikum- és/vagy érzelmi alapon döntöttem el. Alapvetően szólónak terveztem az utat. Lett ebből egy kis kianyádból-beanyádba, meg fészbúkos bosszúpornó, de az élet már csak ilyen megálmodó.
Unsupported: a szóló már csak ilyen, főleg ha a Misszisznek nincs jogsija, csak kocsija.
Unsupported: a szóló már csak ilyen, főleg ha a Misszisznek nincs jogsija, csak kocsija.
Megálló nélkül: tény, hogy nem terveztem kiszállót, de valljuk be őszintén: surfskivel a pisi simán megoldható a vízen.
A jós(z)ágok
Hajó: EPIC V6 Tourer Performance (488x58,5cm, 17kg) Az Epic V6 - Tourci - nagyon a szívemhez nőtt az idei év során, a túraversenyeken kívül gyakorlatilag egész nyáron ezt használtam, a sérült derekamat is szépen tartja, ideje volt, hogy egy hosszabb kihívást is teljesítsek vele, mert megérdemli. Kicsit olyan volt, mintha buliba nem az a zAsszonyt vinné az ember.
Szóval a V6: Atomstabil, gyakorlatilag nem tudom annyira belengetni, hogy beboruljon, és ellenére annak, hogy nincs 5 méter se, siklik a vizen, mint az álom. A V6 szerintem egy surfski és egy túrahajó mámorosan mocskos szexben fogant zabolátlan szerelemgyereke, ami egyszerre ad hihetetlen szabadságot és biztonságot, és ahogy a legkisebb hullámon is képes megiramodni, úgy a legszarabb hazai időjárásból/hajóhullámokból is ki lehet vele kanyarítani egy kis fun-boatolást. És mindez valóra is vált Kenese és Keszthely között…szóval fér mókakacagás is az ultrába.
Lapát: A régi EPIC Small/Mid Wingemmel mentem, bár ezt a lapátomat inkább rövidebb távokon használom, az ovális nyele miatt sokkal jobb a fogása….meg csak úgy.
Mellény: MockeFlow Zip - idei szerzemény, a verhetetlenül kényelmes, bebújós Mocke Racer-t cseréltem, a cipzáras mellénnyel ugyanis egyszerűbb a hosszúkon ivózsákot cserélnem és rohadt jók a zsebei.
Kaja: itt elengedtem a bevált rutint, a hosszúkon általában óra alapján gumicukor/energiazselé kombinációt eszem, most viszont vittem magammal 9 brownie-t meg 3 hanutát és ettem amikor eszembe jutott.
Na menjünk...
Szóval a kaland az már szombaton kezdődött: Borsatanyáról hajó a beszállóhoz, majd irány Keszthely a kocsival, hogy a végén legyen mivel hazamenni.
Na ebből lett egy közel 7 órás futamunk, mire visszavonatoztunk/buszoztunk/gyalogtúráztunk a balatonkenesei szállásunkra, sebaj, ismerdmegkishazánkat. A helyzetet cseppet megbonyolította, hogy a Miszisz vasárnap reggel már Pesten forgatta a glamourt Józsibaráttal, így a 6:00-ás indulás helyett végül 6:35kor megnyomtam az óra gombját és spuri.
A zAsszony Pestnek én meg urasan Keszthelynek. És akkor jött az újratervezés, így az előzetes elgondolás ellenére inkább jobbra vettem az irányt az északi partnak a déli helyett. Volt egy kis izgimizgi vigyorgás, mert azért északra indulni elég rendhagyó ezen a kihíváson.
Almáditól már a parttal párhuzamosan haladtam egy ideje, amikor beljebb észrevettem egy jó méteres, színes, hullámokon hánykolódó izét. Ott azért bevillant, ha találok benne valakit, lőttek Keszthelynek, így gyomorgörcs ON, lapátolás, bekkukkantás a bazi nagy löttyedt méteres úszógumiba, megkönnyebbült sóhaj, majd tova a hullámok hátán a feledésbe. Valahol Alsóőrs és Csopak körül leváltam a partvonalról, és onnan móka Tihanyig hátszélben.
Almáditól már a parttal párhuzamosan haladtam egy ideje, amikor beljebb észrevettem egy jó méteres, színes, hullámokon hánykolódó izét. Ott azért bevillant, ha találok benne valakit, lőttek Keszthelynek, így gyomorgörcs ON, lapátolás, bekkukkantás a bazi nagy löttyedt méteres úszógumiba, megkönnyebbült sóhaj, majd tova a hullámok hátán a feledésbe. Valahol Alsóőrs és Csopak körül leváltam a partvonalról, és onnan móka Tihanyig hátszélben.
Hihetetlen szabadság, ahogy a nyitott surfskiben visznek a hullámok, ahogy velük haladsz….elhagy egy, de már jön is a következő, ahogy áttraverzálsz egy nagyobbra és újra szélirányba zuttyantod a sajkát a hullám gerincén, puffan a hajó orra, dől be a víz mindkét oldalon….és akkor megemelkedik ski fara, az orra betámaszt te pedig stabilizálás helyett fülig érő vigyorral beletépsz a hullámba még egy 174bpm-es sprintet, pedig hátra van kb 65kilométered…”de megéri, van még benned, végighúztad az egész évet ezért a mai napért…már visz a hullám.”
Jól tettem, hogy a V6-ot hoztam. Nagy kérdés volt ugyanis, hogy a kisfrekvenciájú balatoni hullámok felkapják-e a majd a hajót egy kis surfre. Felkapták. Tihanynál számítottam a kusza, erősebb szélre, a kompokra is várni kellett, legalább volt időm kajálni.
Jól tettem, hogy a V6-ot hoztam. Nagy kérdés volt ugyanis, hogy a kisfrekvenciájú balatoni hullámok felkapják-e a majd a hajót egy kis surfre. Felkapták. Tihanynál számítottam a kusza, erősebb szélre, a kompokra is várni kellett, legalább volt időm kajálni.
Itt ejteném meg a pisi kérdést is: überelhetetlen előnye a surfskiknek, hogy borulás nélkül ki lehet csobbanni majd visszamászni rájuk kis gyakorlás árán. Két dologra azért érdemes ügyelni. Logisztika és support híján volt azért olyan 8 kilo cucc a hajóban, és rakománnyal cseppet más a sajka statikája, mint üresen. Nyilván ez az EPIC skiknél a tárolós változatokra vonatkozik (V5-V6-V7-V8Tourer) A másik pedig sajnos a látvány, pontosabban a visszamászás gyorsasága: ha sokat szerencsétlenkedsz a parttól kb egy kilire a visszamászással, teljes joggal hívja rád a vízimentőket meg a zsandárokat egy kóbor vitorlás manschaft, mert fuldoklónak néznek. Ez van. A tihanyi crossingnál partot is váltottam, így immáron Szántódtól a Balaton déli partjával haladtam párhuzamosan. A szél miatt gyakorlatilag Fonyódig traverzáltam a hullámokon, ami rendkívül jó iskola volt: sok tanulás, sok élmény és tudom, hogy röhejesen hangzik, de youtube-os manőverezési trükköket gyakorolgattam menet közben.
Szóval Fonyód…valahol ott jöhetett ki rajtam a napszúrás, ugyanis ott tűnt föl, hogy kurvára fáj a fejem, de nem emlékeztem, hogy mikor kezdődött….incepció lehetséges? Így hát Badacsonytomajon is túl már elkezdtem áttraverzálni délről újra északra egészen a balatongyöröki csücsökig, ahonnan 7 kilométerre felcsillant a keszthelyi óriáskerék sziluettje.
Egy órás iránymenet, majd meglepi a mólónál, Adélka estére még visszavonatozott értem a pesti forgatásról. A vízen fogalmazódott meg a jövő évi terv: Balaton körbe, 24 órán belül! És ha azt is eláruljuk, hogy a buli neve Vizes8as, akkor már a csavart is sejthetitek benne...
És a számok: 77 kilométer,11 óra, 9 brownie, 3 Hanuta, 1 liter izotóniás ital, 2 liter víz.