Az evezés mellett mindenféle hülyeségben benne vagyunk, például évek óta magunknak sütjük a kenyeret, ami azt hozta magával, hogy tőlünk bármelyik pékség tönkre mehet, csak akkor veszünk boltit, ha nagy a kényszer. Kenyeret sütni pofonegyszerű, semmi cicó, liszt, só, élesztő és olívaolaj kell hozzá. A jól bevált alapreceptet csak ritkán variáljuk, mondjuk a sült hagymás vagy a tökmagos verziót szívből ajánljuk, de lopott búzából meg sosem sütöttünk, így ezt is ki kellett próbálni.

A Tisza-tó lett az új törzshelyünk, a mesterséges paradicsom végtelen túralehetőséget kínál, méghozzá úgy, hogy nem költjük el rá a Jóisten pénzét. A szállásunktól öt percre volt a Szabics kikötő, ahol háromezerért parkoltunk és használhattuk a beszállót. Örök barátságot kötöttünk némi diákcsemege segítségével a kikötő pulikutyáival, és nagy adag sült krumplival laktunk jól a helyi büfében.

Első nap Óhalász volt az úticél, a falu teljesen elnéptelenedett, majd eltűnt, amikor szabályozták a Tisza vizét. Ma már csak egy 1848-as emlékhelyként szolgáló kereszt es egy információs tábla emlékeztet az egykori településre.

Gyorsnak kellett lennünk, mert estére brutális vihart ígértek a meteorológusok, úgyhogy tényleg csak egy villámlátogatásra volt időnk az egykori falu helyén. Jótanács: rengeteg a szúnyog és a csalán, erre fel kell készülni….

Másnap egy délutáni túrát néztünk ki magunknak, a Tisza-tó kevésbé ismert tiszavalki végét céloztunk meg. Megnéztük a IX-es öblitőcsatornát, a Nagy Lilik kilátót, ami tavaly készült el. A környék pedig  igazi madárparadicsom, szóval megéri a túra…

A Szivárvány kikötőben a Kicsi Stég büfében isteni a sült kolbász és a hurka (volt csülökpörkölt is) fejenként két üdítővel nem egészen ötezerből jól laktunk, ezerötért parkoltunk és használtuk a beszállót, szóval gazdaságos nap volt. 

Aztán hazafelé szembejött az a bizonyos búzatábla. Előkaptunk egy szatyrot,  búzatolvaj üzemmódra kapcsoltunk és öt perc alatt szedtünk egy szatyornyi kalászt. 

Ebből a mennyiségből hetven deka mag lett, amit aprítóba raktam, háát, az őrlés kb 85%-ban sikerült, mert az aprító mégsem egy malom, de azért lett egy kis veknire való liszt, amit gyorsan meg is sütöttünk. 

Jelentem, a kenyér zseniális lett, tökéletesen passzolt az út mentén vásárolt borsos es snidlinges kecskesajthoz, amit Bernáth Ervinnél vettünk