A Jóisten lehúzott egy vagy több korsó jóféle cseh sört, ecsetet ragadott és megfestette Cesky Krumlovot. A Moldva folyó, a parton huncutul tekergő utcácskák, a mézeskalácsházak, a várban riszáló medve és a vacsorák, amik után mind a tíz ujjadat megnyalod, olyan élmény, amit evezés nélkül sem szabad kihagyni, hát még evezéssel...

Cesky Krumlov maraton: csak akkor gyere, ha bolond vagy

A Mur Challenge után már csak egy kihívás maradt 2024-re, az pedig a legendás Krumlovský vodácký maraton- a csehek legnagyobb evezős bulija. A verseny annyira népszerű, hogy volt olyan pillanat, amikor 1500 ember volt vízen. Mondjuk olyan pillanat is volt, amikor ennek legalább a negyede víz alatt volt, na jó ez túlzás, de az alábbi kép jól illusztrálja a lábmosások arányát.

Szervezni tudni kell, a csehek pedig kimaxolták

Erre a hétvégére szó szerint megtelt a város: mindenki eljött, aki élt és mozgott. Ráadásul a rajtcsomaghoz zseniális piros-kék bojtos kötött sapkát (klasszik csehszlovák sísapi) adtak, ami- míg máshol ciki- itt kifejezetten menő: tényleg mindenki, de mindenki hordja.

Szóval a bojtos sapkás armada megszállja a várost, péntek este még dajdajoznak egy kicsit, megsimogatják a helyi macskákat, aztán nyugovóra térnek, hogy másnap megtegyék, amit meg kell tenni. Eveznek 36 kilométert a Moldva folyón- persze ez nem ennyire egyszerű, de ne rohanjunk...

Ez egy ágyúgolyófutam

És ezt tessék szó szerint érteni. A mezőny nagy része Vissy Brodnál gyülekezett, a tömeges rajtnál már látszott, hogy itt az erősebb kutya ... alapon kell haladni, a rengeteg hajó között ugyanis nem könnyű lavírozni. Aztán jön a fekete leves, mert minél nagyobb a tömeg, amiben evez az ember, annál guzmisabb a megérkezés az első csúszdához...El kell ismerni, hogy ennek a versenynek pont ez a lényege, a szervezők patent módon bebiztosították a helyszíneket, tényleg egymást érték a mentőegységek, mindenkit AZONNNAL kiszedtek a vízből, nehogy sérülés történjen. De egy szó, mint száz, nem is baj, hogy lekéstük a rajtot, így ez a verseny a nyugodt evezésé lett, itt-ott szuper vadvizes szakaszokkal.

A környék egy mesekönyv

A táj olyan gyönyörű, mint egy Grimm-mese, tényleg nem lehet vele betelni. Út közben, ahogy kanyarog a Moldva úgy nyugszik meg az ember és élvezi az utazást, hullámról hullámra. A békés lapátolást néhány kilométerenként csúszdák szakítják meg.

Nagyjából kétharmad távnál volt egy kötelező átemelés,  Vetrni egyik bájos kempingjében, ahol mindenki pihenhetett egy kicsit, terülj-terülj asztalkámmal várták a mezőnyt, a gyümölcsök és sütik mellett főtt egytálétel is volt, tehát aki meleg kajára vágyott, annak is kedveztek a szervezők. Emellett megismerkedtünk a cseh sakálmetál remekműveivel, a hangszórókból ugyanis végig ezek szóltak, méghozzá teljes hangerővel..

Innnen már csak bő tíz kilométer volt hátra, cserébe több csúszda, mint az első szakaszon, érdemes volt kicsit rákoncentrálni. 

Borulááááás

A Krumlov maratonon mindenki borult, még élvezték is a népek a pancsit. A mentőegységek szorgalmasan szedegettek össze mindenkit, a hetediket sikerült elSvejkelni, repült a motyó kamerástól, mindenestől, a videóban is benne van :)

@holevezzek Krumlovsky Vodacky Maraton. #waterlove #foryou #fyp #nekedbe #kayakracing #ceskykrumlov #watersport #autumn #sport #surfski ♬ eredeti hang - Hol evezzek?

 Amúgy öregesen bekukkantottunk az esti buliba, ahol hát mondjuk ki (a videó utolsó egy percében látszik) mindenki jól érezte magát, bebizonyosodott az ősi kínai mondás, hogy egy izzadt férfitest, csak a többi izzadt férfitestet vonzza...mondjuk az előtérben megtépázott hónaljkutyák várták gazdáikat, de hát ez már csak történelem...:D

 Várost nézni kötelező

Nem sok helyen vállalkozunk városnézésre, de itt nem hagyhattuk ki. A hely tényleg mesebeli, a várból csodaszép a kilátás, az ajándékbolt pénztárában pedig összegömbölyödött cirmos alszik. 

A társaság pedig remek volt, még egyszer köszöjük a szállítást, a logisztikát, a hangulatot, isteni volt....

Az elmúlt hetek áradásos időszaka több szempontból is elgondolkodtató volt. Tartottuk magunkat az erkölcsi normákhoz és nem mentünk olyan vízre, amin egyébként emberek az életük motyóját mentik, az állatok meg fejvesztve menekülnek.

Ugyanakkor nyilván vízre vágytunk, így pont kapóra jött a Mur Challenge, ami tavaly jó mókának bizonyult, a Mura ugyanis remek víz, azt nem sejtettük, hogy idén kicsit többször hangzik majd el, hogy

Hoppááá!!!

Utolsó pillanatban (kb 12 órával a verseny előtt) kiderült, hogy a tavalyi logisztikát elvitte a víz, magyarul hiába megyünk oda a célhoz, a hajókat és az embereket senki sem szállítja fel a rajthoz. Hoppá 1.

Eszeveszett telefonálgatásba kezdtünk, így a többi magyar egységgel összefogva megszerveztük az oda-vissza fuvarokat. Bérdi Bence elvitte az Epicet a rajthoz, mi meg elindultunk pizzáért és út közben lenéztünk a gyaloghíról.... Hopppááá 2. Azért tele lett a gatya a vaksötétben alattunk hömpölygő irgalmatlan víztömeg hangjától…becsöppent rendesen. Aztán a gatyaleltárt követően felmerült a packraft, és még a gyalogos kirándulás gondolata is…aztán alá is bukott. A V7-et is felvitte már Bence a rajthoz, úgyhogy maradt az izzadás reggelig.

Reggel Grosslobmingban volt a gyülekező, mint minden évben, már ott is látszott, hogy nagyjából kétszerannyi víz van a mederben, mint tavaly, a retinába égetett kritikus pontok tehát jóval a vízszint alatt lesznek, esélytelen azokhoz viszonyítani bármit.

Grátisz hullámvasút

Mondanám, hogy nagy volt a hullámzás, de kb mindenfelől jött a víz, így nem csoda, hogy többen is borultak.

A videóban látszik, hogy Szilárd például sikeresen visszamászott, de volt olyan spori, aki elhagyta a hajóját, vagy a hajója őt, a végeredmény a fontos, külön értek célba.

A mezőny hamar szétszakadozott, volt aki jobban, volt, aki kevésbé jól tűrte hogy 45 kilométeren keresztül szaggatja az élet.

Az áradásnak köszönhetően egyébként több helyen úgy éreztük magunkat, mint egy videojátékban, leginkább a mázlin múlt, hogy úszunk vagy sem.

Mindenesetre nagyjából három óra alatt tettük meg a 45 kilométert, és a sodrásnak köszönhetően volt olyan szakasz, ahol 19,5 kilométeres sebességet ment a surfski. 

Mindenesetre a célba érve újra összeverődött a magyar csapat, lássuk be, csodálatos férfiak vagyunk, szépek, mint Csárli (k)angyalai..

 Csak csendben jegyezzük meg, hogy a szervezők elszámolták magukat: a transzfer hiánya miatt szétszéledt a társaság, így a tavalyi ünneplés is csak mérsékeltre sikeredett, az étel pedig elfogyott, így volt, aki éhes maradt. Ennek ellenére jó kis buli volt, szóval jövőre újrázunk!

A fotókat köszönjük a HqSuperphoto-nak 

Sok víz lefolyt a Dunán, amióta a BalatonFlow ötlete elhangzott tavaly a nulladik és egyben utolsó Mad Maraton után. A kihívás maga - a Balaton átszelése közel sem újkeletű kezdeményezés, igaz korántsem a középkorú túrakajakosok számára találták ki, immáron több, mint 100 éve.

fotó: Fortepan

Egy kis történelem

 Anno a Balatoni Yacht Club 1921-ben írta ki a közel 80 km-es Kenese–Keszthely Rekordversenyt, amely a legrégebbi ma is létező vitorlásverseny Magyarországon. A rekord száz év alatt az első, közel 7 órás szintidőről alig több mint másfél órára csökkent, és volt olyan csúcsdöntő versenyző, akire még aznap rávert egy másik vitorlás. 

Nekem ez most 11 óra és 7 perc alatt jött össze. Sok tervezést nem igényel egy ilyen kaland: ami rajtam múlik, abból úgyis csúszás lesz, az útvonalterveket meg a Balatonon nyilván elfújja az élet.

Tervezés

Szóval a két végpont adott volt, az időpont pedig már tavaly megvolt, ez pedig szeptember első hétvégéje - azaz elseje, vasárnap. A legtöbb dolgot praktikum- és/vagy érzelmi alapon döntöttem el. Alapvetően szólónak terveztem az utat. Lett ebből egy kis kianyádból-beanyádba, meg fészbúkos bosszúpornó, de az élet már csak ilyen megálmodó.
Unsupported: a szóló már csak ilyen, főleg ha a Misszisznek nincs jogsija, csak kocsija. 

Megálló nélkül: tény, hogy nem terveztem kiszállót, de valljuk be őszintén: surfskivel a pisi simán megoldható a vízen.

A jós(z)ágok

Hajó: EPIC V6 Tourer Performance (488x58,5cm, 17kg) Az Epic V6 - Tourci - nagyon a szívemhez nőtt az idei év során, a túraversenyeken kívül gyakorlatilag egész nyáron ezt használtam, a sérült derekamat is szépen tartja, ideje volt, hogy egy hosszabb kihívást is teljesítsek vele, mert megérdemli. Kicsit olyan volt, mintha buliba nem az a zAsszonyt vinné az ember.

Szóval a V6: Atomstabil, gyakorlatilag nem tudom annyira belengetni, hogy beboruljon, és ellenére annak, hogy nincs 5 méter se, siklik a vizen, mint az álom. A V6 szerintem egy surfski és egy túrahajó mámorosan mocskos szexben fogant zabolátlan szerelemgyereke, ami egyszerre ad hihetetlen szabadságot és biztonságot, és ahogy a legkisebb hullámon is képes megiramodni, úgy a legszarabb hazai időjárásból/hajóhullámokból is ki lehet vele kanyarítani egy kis fun-boatolást. És mindez valóra is vált Kenese és Keszthely között…szóval fér mókakacagás is az ultrába.

Lapát: A régi EPIC Small/Mid Wingemmel mentem, bár ezt a lapátomat inkább rövidebb távokon használom, az ovális nyele miatt sokkal jobb a fogása….meg csak úgy.

Mellény: MockeFlow Zip - idei szerzemény, a verhetetlenül kényelmes, bebújós Mocke Racer-t cseréltem, a cipzáras mellénnyel ugyanis egyszerűbb a hosszúkon ivózsákot cserélnem és rohadt jók a zsebei.

Kaja: itt elengedtem a bevált rutint, a hosszúkon általában óra alapján gumicukor/energiazselé kombinációt eszem, most viszont vittem magammal 9 brownie-t meg 3 hanutát és ettem amikor eszembe jutott.

Na menjünk...

 

Szóval a kaland az már szombaton kezdődött: Borsatanyáról hajó a beszállóhoz, majd irány Keszthely a kocsival, hogy a végén legyen mivel hazamenni.

Na ebből lett egy közel 7 órás futamunk, mire visszavonatoztunk/buszoztunk/gyalogtúráztunk a balatonkenesei szállásunkra, sebaj, ismerdmegkishazánkat. A helyzetet cseppet megbonyolította, hogy a Miszisz vasárnap reggel már Pesten forgatta a glamourt Józsibaráttal, így a 6:00-ás indulás helyett végül 6:35kor megnyomtam az óra gombját és spuri.

A zAsszony Pestnek én meg urasan Keszthelynek. És akkor jött az újratervezés, így az előzetes elgondolás ellenére inkább jobbra vettem az irányt az északi partnak a déli helyett. Volt egy kis izgimizgi vigyorgás, mert azért északra indulni elég rendhagyó ezen a kihíváson.
Almáditól már a parttal párhuzamosan haladtam egy ideje, amikor beljebb észrevettem egy jó méteres, színes, hullámokon hánykolódó izét. Ott azért bevillant, ha találok benne valakit, lőttek Keszthelynek, így gyomorgörcs ON, lapátolás, bekkukkantás a bazi nagy löttyedt méteres úszógumiba, megkönnyebbült sóhaj, majd tova a hullámok hátán a feledésbe. Valahol Alsóőrs és Csopak körül leváltam a partvonalról, és onnan móka Tihanyig hátszélben.

Hihetetlen szabadság, ahogy a nyitott surfskiben visznek a hullámok, ahogy velük haladsz….elhagy egy, de már jön is a következő, ahogy áttraverzálsz egy nagyobbra és újra szélirányba zuttyantod a sajkát a hullám gerincén, puffan a hajó orra, dől be a víz mindkét oldalon….és akkor megemelkedik ski fara, az orra betámaszt te pedig stabilizálás helyett fülig érő vigyorral beletépsz a hullámba még egy 174bpm-es sprintet, pedig hátra van kb 65kilométered…”de megéri, van még benned, végighúztad az egész évet ezért a mai napért…már visz a hullám.”
Jól tettem, hogy a V6-ot hoztam. Nagy kérdés volt ugyanis, hogy a kisfrekvenciájú balatoni hullámok felkapják-e a majd a hajót egy kis surfre. Felkapták. Tihanynál számítottam a kusza, erősebb szélre, a kompokra is várni kellett, legalább volt időm kajálni.

 Itt ejteném meg a pisi kérdést is: überelhetetlen előnye a surfskiknek, hogy borulás nélkül ki lehet csobbanni majd visszamászni rájuk kis gyakorlás árán. Két dologra azért érdemes ügyelni. Logisztika és support híján volt azért olyan 8 kilo cucc a hajóban, és rakománnyal cseppet más a sajka statikája, mint üresen. Nyilván ez az EPIC skiknél a tárolós változatokra vonatkozik (V5-V6-V7-V8Tourer) A másik pedig sajnos a látvány, pontosabban a visszamászás gyorsasága: ha sokat szerencsétlenkedsz a parttól kb egy kilire a visszamászással, teljes joggal hívja rád a vízimentőket meg a zsandárokat egy kóbor vitorlás manschaft, mert fuldoklónak néznek. Ez van. A tihanyi crossingnál partot is váltottam, így immáron Szántódtól a Balaton déli partjával haladtam párhuzamosan. A szél miatt gyakorlatilag Fonyódig traverzáltam a hullámokon, ami rendkívül jó iskola volt: sok tanulás, sok élmény és tudom, hogy röhejesen hangzik, de youtube-os manőverezési trükköket gyakorolgattam menet közben.

Szóval Fonyód…valahol ott jöhetett ki rajtam a napszúrás, ugyanis ott tűnt föl, hogy kurvára fáj a fejem, de nem emlékeztem, hogy mikor kezdődött….incepció lehetséges? Így hát Badacsonytomajon is túl már elkezdtem áttraverzálni délről újra északra egészen a balatongyöröki csücsökig, ahonnan 7 kilométerre felcsillant a keszthelyi óriáskerék sziluettje.

Egy órás iránymenet, majd meglepi a mólónál, Adélka estére még visszavonatozott értem a pesti forgatásról. A vízen fogalmazódott meg a jövő évi terv: Balaton körbe, 24 órán belül! És ha azt is eláruljuk, hogy a buli neve Vizes8as, akkor már a csavart is sejthetitek benne...

Hallottad azt a viccet, hogy egy kajak felnyársalt egy buszt? És ez nem vicc kérem, a vízi ördög úgy beleállt a szélvédőbe, mint a gerely. A kajak, ami egyébként egy surfski, brutálnépszerű az evezősök körében. Virgonc járgány, amivel úgy tűnik nemcsak a habokat lehet szelni, hanem úgy tűnik egy BKV busz szélvédőjét is.

Vérszemet kaptunk a Balaton átevezésen. Nem hagyhattuk ki, ha már ott volt az Epic forgalmazója, Hegedüs Róbert, akit megkértünk, hogy elemezze a történteket. Ő pedig eleget tett a kérésnek, sőt…. Na de a lényeg a videóban… 

Vannak olyan helyek, ahová nem kilométereket gyűjteni jár az ember, hanem csak úgy andalogni. ANDALGÁS=SEMMITTEVÉS. Madárnézegetés, holtágon tekergés, pecázás a hajóból stb. Na ilyen hely nekünk Szarvas.

Szóval semmi komoly, de mégis. Merthogy Szarvast látni kell. Nem olyan, mint a csillivilli influnecerfotókon, a mocsári ciprusok ugyanis szépek, de Szarvas ennél sokkal több. Voltunk  már tavasszal, nyáron és télen is, sohasem csalódtunk, pedig mi tényleg mindenhova az evezés kedvéért járunk. 

Első alkalommal vonattal mentünk, merthogy szeretjük letesztelni, milyen az, ha B tervet kell gyártani a közlekedésre.  Ezért is vannak felfújható hajóink, a kis csomagban is elférő packraftek pedig nem csak raftingra jók, hanem arra is, hogy az ilyen túrákra megoldást adjanak. Szóval Budapest-Cegléd-Szarvas volt az útvonal, a városban minden sétányira van, úgyhogy elgyalogoltunk a Halászcsárdában foglalt szállásunkig. Azóta persze autóval is voltunk már néhányszor, de mindig jó élményekkel tértünk haza. 

A remek beszállóstég a Holt-Körösre közvetlenül a csárda alatt van, tőle 10 méterre kezdődik a ciprusos, amire mondhatnánk, hogy csak ennyi?

@holevezzek Hol vagyunk? @Oru Kayak #kayak #kajak #watersport #summer #paddling #nature #sport ♬ Cornfield Chase - Hans Zimmer

De van egy különleges hangulata a vízben álldogáló öreg fáknak, szóval tényleg érdemes a vízről is megnézni.

Rövid evezés után balra kezdődik a tanösvény, százméterenként kis úszó szobrokat találunk a hely jellegzetes állataival amelyeket QR kódokon keresztül lehet felfedezni. Árnyas kis túraútvonal ez, imádtuk a horgásztanyákat, szuper hangulata van. Ha a híd alatt a másik irányba indulunk el, az Arborétum partja mentén eljutunk a Történelmi Magyarország Közepe emlékhelyhez, de a holtág itt nem tart sokáig, szóval tényleg csak egy kis túrácska jön ki belőle, de arra pont elég, hogy kellemesen kikapcsolódjon az ember. Hozzáteszem, a part menti fák alatt bujkálni tök vicces, mi ott hűsöltünk a nagy melegben. 

És még egy ajánlat, merthogy enni is kell valahol. A város legcukibb helye a Róka és Mackó, a bájos barátkozó, ahol mindenki szuperkedves, a hűtő roskadozik  a kézműves finomságoktól, mi pedig isteni kóstolóegyveleggel tömtük meg a hasunkat. 

Azt is fontos megemlíteni, hogy itt a tél is érdekes. Ha nincs fagy, a holtág simán evezhető az alacsony vízszint ellenére is, a beszállás pedig megoldható a Víziszínház mellett. (A foltos cicát simizzétek meg, ő a helyi kedvenc)

@holevezzek Macskaland… ennél cukibb ma már nem lesz🥰 #hungary #kayak #kajak @Oru Kayak #cute #cat ♬ I Ain't Worried (From "Top Gun Maverick") - Sunset Anthemz

  Az evezés mellett mindenféle hülyeségben benne vagyunk, például évek óta magunknak sütjük a kenyeret, ami azt hozta magával, hogy tőlünk bármelyik pékség tönkre mehet, csak akkor veszünk boltit, ha nagy a kényszer. Kenyeret sütni pofonegyszerű, semmi cicó, liszt, só, élesztő és olívaolaj kell hozzá. A jól bevált alapreceptet csak ritkán variáljuk, mondjuk a sült hagymás vagy a tökmagos verziót szívből ajánljuk, de lopott búzából meg sosem sütöttünk, így ezt is ki kellett próbálni.

A Tisza-tó lett az új törzshelyünk, a mesterséges paradicsom végtelen túralehetőséget kínál, méghozzá úgy, hogy nem költjük el rá a Jóisten pénzét. A szállásunktól öt percre volt a Szabics kikötő, ahol háromezerért parkoltunk és használhattuk a beszállót. Örök barátságot kötöttünk némi diákcsemege segítségével a kikötő pulikutyáival, és nagy adag sült krumplival laktunk jól a helyi büfében.

Első nap Óhalász volt az úticél, a falu teljesen elnéptelenedett, majd eltűnt, amikor szabályozták a Tisza vizét. Ma már csak egy 1848-as emlékhelyként szolgáló kereszt es egy információs tábla emlékeztet az egykori településre.

Gyorsnak kellett lennünk, mert estére brutális vihart ígértek a meteorológusok, úgyhogy tényleg csak egy villámlátogatásra volt időnk az egykori falu helyén. Jótanács: rengeteg a szúnyog és a csalán, erre fel kell készülni….

Másnap egy délutáni túrát néztünk ki magunknak, a Tisza-tó kevésbé ismert tiszavalki végét céloztunk meg. Megnéztük a IX-es öblitőcsatornát, a Nagy Lilik kilátót, ami tavaly készült el. A környék pedig  igazi madárparadicsom, szóval megéri a túra…

A Szivárvány kikötőben a Kicsi Stég büfében isteni a sült kolbász és a hurka (volt csülökpörkölt is) fejenként két üdítővel nem egészen ötezerből jól laktunk, ezerötért parkoltunk és használtuk a beszállót, szóval gazdaságos nap volt. 

Aztán hazafelé szembejött az a bizonyos búzatábla. Előkaptunk egy szatyrot,  búzatolvaj üzemmódra kapcsoltunk és öt perc alatt szedtünk egy szatyornyi kalászt. 

Ebből a mennyiségből hetven deka mag lett, amit aprítóba raktam, háát, az őrlés kb 85%-ban sikerült, mert az aprító mégsem egy malom, de azért lett egy kis veknire való liszt, amit gyorsan meg is sütöttünk. 

Jelentem, a kenyér zseniális lett, tökéletesen passzolt az út mentén vásárolt borsos es snidlinges kecskesajthoz, amit Bernáth Ervinnél vettünk 

 Az elmúlt években annyi szálláson fordultunk meg, hogy megszámolni sem tudjuk. Az ország keleti végétől a nyugatiig sok helyen jártunk és bizony mi is csak egyszerű turisták vagyunk, tehát fontos, hogy hol és hogyan alszunk egy-egy túra, pláne egy verseny előtt és után. 

Nagyon fontos, hogy a szálláskereső oldalak ugyan jó kiindulópontok, de ha úgy tűnik nincs hely, akkor is érdemes megemelni a telefont, mert sokszor találtunk mégis egy-egy szabad szobát. A lélektani határ nálunk a húszezer forint volt, ha azon belül tudtunk maradni (ami nem mindig sikerült) akkor még gazdaságosnak is éreztük a kiruccanást. 

HÉVÍZ

Ha vízitúrához választotok szállást, fontos a logisztika. Ha jó fej a szállásadó, segít a szállításban, így volt ez Hévízen, a Water Lily Apartmanban is, ahol a túra végpontjától visszavittek bennünket az autónkhoz. Kellemes kis szobát kaptunk, és a reggeli is bőséges volt, a kertben pedig volt bőven hely megszárítani a vizes cuccainkat. Egyetlen zavaró tényező volt, az előtérben lévő konyha, ahol a házigazda tüsténkedett tőlünk öt centire. 

A másik kedvencünk a Villa Oliver, ahol erkélyes szobákkal, kis kosárkában összekészített reggelivel várják a vendégeket.

A szobákban van konyahasarok, ahol össze lehet dobni egy levest, vagy rántottát, ha úgy adódik. 

Megjegyzés: a La Montanara pizzéria kínálata viszont minden gyaloglást megér...  

BÜKFÜRDŐ

Ha már a nyugati csücsökben járunk, Bükfürdőn a Hotel Piroskában még azért sem nyírtak ki bennünket, hogy nyakig sárosan érkeztünk meg egy packraft túra után. Pedig mindent megtettünk azért, hogy szegény takarítónőket idegállapotba hozzuk. 

Az egyébként wellnessre szakosodott szállodában még pótcsavart is adtak az egyik kajakunkhoz, szóval semmin sem lepődnek meg. Ennek ellenére Bükfürdőn a Birdland viszi az első díjat. 

 Az apartmanok tágasak, mindegyikhez van erkély és a szomszédos hotelben lehet svédasztalos reggelizni-vacsorázni, méghozzá bőven éttermi ár alatt.

Az apartman karbantartója pedig szívesen segít a logisztikában, nagyon kedves volt, csak kicsit nézett ránk furcsán, amikor szintén sárosan kimásztunk az Ásás csatorna partjára...

 MOSONMAGYARÓVÁR

Mosonmagyaróváron több helyen lehet praktikus, part menti apartmant találni, például a Kocsis Apartmant, ahonnan bruttó 15 méter séta a part, ugyanis az utca túloldalán vízre lehet szállni.

A berendezés modern, a kert hatalmas, a házigazda barátságos, de az árak a szomszédos plasztikai sebészet vendégköréhez lettek szabva, na azok nem mi vagyunk.  És ha már beszálló, akkor a másik telitalálat a Suri Bau apartmanháza, aminek a kertjében kis beszállóhely is van, rövidke evezéssel a malom vízicsúszdáinál lehet lenni egy kis mókázásra. 

Hozzáteszem, Toto barátunk kölcsönkéglije mindent vitt, sokcsillagos vendéglátásban volt részünk, amit újra köszönünk neki. 

GYŐR

A legnagyobb meglepetés Győrben ért bennünket, a Danubius Hotel Rába húszezres szobaára reggelivel együtt egész baráti volt két főre.  

BALATON

Sajnos a Balatonnal komoly fenntartásaink vannak. Felborult az egyensúly, az utóbbi években sok helyen éreztették azt, hogy a vendég van a vendéglátóért és nem fordítva. Volt, ahol azt gondolták, hogy a reggelit egy rossz állapotú magyar kórház diétás menüjéről kell mintázni, volt, ahol az étteremben legyintettek, amikor egy gyerek látványosan végigköhögte a svédasztalt covid idején.  A szállásárak elszálltak, ahol pár éve bőven húszezer alatt foglaltunk két ágyas szobát, az most minimum másfélszeresébe kerül, de inkább kétszeres a szorzó, bár igazából csak köszönettel tartozunk érte, mert így kipróbálhattunk egy pár zseniális kempinget.  Na de ez majd egy másik poszt témája lesz. 

SZOMBATHELY

Azért egyszer sikerült nagyon csúnyán lyukra futnunk, Szombathelyen egy tip-topnak tűnő Bookingos foglalásból életünk csalódása lett. A szoba tök rendben volt, de rajtunk kívül csak ukrán vendégmunkások laktak a "hotelben" amiről kiderült, hogy munkásszálló. Ezzel még mindig nem lett volna probléma, a zuhany ugyan a szobában volt, ám a toalett már a közös folyosón, ráadásul használhatatlan állapotban. Szóval legközelebb kihagyjuk... 

TŐSERDŐ

Ahova viszont rendszeresen visszajárunk, mert ár-érték arányban az egyik legjobb szállásunk, az Tőserdőben a Napsugár Pihenőházak, ahol a part 100 méterre, a hamburgeres ötvenre van, a beszálló mellett  isteni fahéjas kürtőskalácsot lehet kapni, Erzsike retroburgere fenomenális, a szállás kertjében pedig pingpongasztal és kerti sütögető várja a vendégeket, na meg Sárika és Laci, a házigazdák welcome pálinkája...

A közelben van egyébként kemping is, de odáig még nem jutottunk, a Tős vendéglőben viszont hatalmasak az adagok, és a velőt zseniálisan készítik. 

SZARVAS

Szarvast mindenképpen meg kell emíltenünk, mert szállás ügyben ők is rendkívül korrektek.

A Halászcsárda tetőterében van néhány apartman, de ami még fontosabb, hogy a part mentén négyágyas házacskákat lehet bérelni, méghozzá szaunával. A kecóban két szoba, nagy nappali és felszerelt konyha van, a terasz tágas, előtte elférnek a kajakok. 

  TISZA-TÓ

A Tisza-tó  partján több településen is megfordultunk, első blikkre furcsálltuk, hogy a legtöbb helyen este nyolc után a légy sem zümmög. A vendéglátóhelyek zárnak, ha nem kap észbe az ember, akkor nincs vacsi. 

Többször volt megmentőnk a Herczeg Udvarház Poroszlón. A szálláshely ár-érték arányban is megfelelő, a szobák praktikusak, kellemesek és ami plusz pontot ér, hogy van néhány SUP és felfújható kajak náluk, amit a vendégek használhatnak.A szálláshoz lehet reggelit kérni és az étteremben sincs nyolckor záróra :)

 A túlparton, Tiszaörvényen a Süllő Fészek Apartman lett a szilárdtetős bázisunk.

Bence, a házigazda külön konyhával, praktikusan berendezett szobákkal készült a szezonra.

A kertben lehet grillezni (sőt még kemence is van) a tiszaörvényi kikötő, ahol remek kis beszállóhely van, laza öt perc séta. Út közben, harminc méterre van egy remek étterem, külön figyelmet érdemel a parasztlángos, ami gyakorlatilag sajtos-tejfölös rántott hús, brutálfinom :)  

VELENCE

Igen, ez az olaszországi Velence, ahová már többször visszatértünk, méghozzá kis felfújhatós packraftekkel. Egyrészt praktikus, hogy egy hátizsákba befér a hajó és a három-négy napra elengendő cuccunk, másrészt a Népligetből este hétkor induló Flixbus reggel 8-9 körül rak le a kikötőben, ahonnan kisvonattal öt perc alatt egy remek beszállónál lehet lenni, harmadrészt megtaláltuk a legcukibb hostelt, az Ostello AMDG-t.

A Narnia szekrényéhez hasonlító ajtó mögé rejtett toronyszobából mesés a kilátás a Lido tűzijátékára, a napfelkeltére, szemben pedig a környék legjobb és legolcsóbb pizzériája van. Ha a költségeket nézzük, fejenként nagyjából egy százasból ki lehet hozni egy romantikus-evezős hétvégét Velencében. 

@holevezzek Hello Venice…#italy #venice #vogalonga #travel ♬ Here Comes the Sun - Relaxing Instrumental Music

 A tapasztalat azt mutatja, hogy a szállások egész jól felszereltek, néhány dolgot mégis minden alkalommal viszünk, biztos ami biztos alapon. Van hősugárzónk. Kicsi, de megbízható, ráadásul ruhaszárítára is alkalmas. Van ventillátorunk, nyáron életmentő felszerelés. Szoktunk vinni hálózsákot és párnákat, ez nagyjából komfort kérdése, de nekünk fontos a jó alvás, a megszokott kényelemmel. Van kempingkonyhánk, a gázfőző és összecsukható serpenyő egy alap fűszerkészlettel sokszor húzott ki bennünket a bajból, ezekkel bárhol össze lehet dobni egy vacsorát, méghozzá fillérekből. Nyilván be lehet csomagolni az egész házat, de ahogy telik az idő, úgy tanuljuk meg, hogy nem kell hat tonna ruha, kaja meg minden sarkon van, kevés helyen kellett azon gondolkodni, hogy mit együnk. Az említett kempingezésről pedig majd tényleg legközelebb írunk, mert szuperjó tapasztalataink vannak mind felszerelés, mind helyszín tekintetében. 

Egyórás mentőakció, vér és vízhólyagok, zsibbadt végtagok, jajjgatós kiszállás.... nagyjából így lehet összefoglalni az év egyik legjobb evezős buliját, ami Csörötnektől Ikervárig vitte a hajókat.

Sok kajakos bakancslistáján ott van a 100 kilométeres Rába teljesítménytúra, és nem meglepő, hiszen aki belevág az evezésbe, előbb vagy utóbb elkezdi gyűjteni a kilométereket, a vállalásokat és lássuk be, ez így van rendjén. 

A Csörötnek és Ikervár közötti Rába-szakasz sok meglepetést tartogat, és itt nem csak a térképen is jól látható kanyarok érdekesek. Bedőlt fák, folyamatosan változó sodrás és a láthatatlan, víz alatti akadályok is nehezítették a mezőny dolgát. Ahogy az lenni szokott, a korábbi évek tapasztalata sem feltétlenül mérvadó, hiszen minden évben más a vízszint, az előző hetek csapadékmennyisége, az aktuális időjárás, megm ég jó sok minden beleszólhat a folyó állapotába, szóval jósolgatni pont annyit ér, mint halottnak a csók.... 

A reggel hatos rajt az minimum négyes kelést jelent, mindenki álmosan próbálja kihozni magából a sportembert, de sok idő nincs vekengeni, mert 10 kilométernél néhányan (sokan) beborulnak. Kenuk félig a víz alatt, kötelek elő,  egy óra küzdés jön a sodrással, a behemót kenukkal és az időveszteséggel, amit esélytelen behozni. 

Mindenesetre a humorunknak köszönhetően született néhány katasztrófaturista stílusú szelfi, még a mentőkötelek is a a kezünkben vannak, nyilván nem hagytuk ki a lehetőséget. A hajók és gazdáik mindenesetre biztonságba helyeződtek, szóval rögtön a buli elején megveregethettük egymás vállát.

Két helyen is frissítőpont várta a résztvevőket, Körmendnél sajtos pogácsával turbózták a hangulatot, Püspökmolnárinál pedig kávé, kakaóscsiga és ásványvíz várta a csapatot. Ettől függetlenül mindenki készült elemózsiával.  Ha csak egy tanács van, amit megfogadtok egy ilyen táv előtt, az a megfelelő mennyiségű folyadék és élelem bekészítése. Izotóniás italból legalább három liter, plusz tartlék víz és mellé energiazselék, banán és tápláló szedvicsek (sült tarja forever) kellenek ahhoz, hogy biztonságosan végig tudd vinni a száz kilométert.

Ez a kép Rábahívégnél készült: a táv közepén már nagyon szétszóródott a mezőny, de kevesen eveztek egyedül. Társaságban a kilométerek is könnyebben fogynak...

A táv vége az ikervári duzzasztógátnál volt, mindenki sajgó, zsibbadt lábakkal szállt ki a hajójából, hogy átvegye a jól megérdemelt oklevelet és befutóérmet. 

Akit megijeszt a száz kilométeres táv, az indulhat 60 és 25 kilométeres távon is, higgyétek el, a fokozatosság sokat segít. Ha idén nem lett meg a százas, akkor meglesz jövőre. A Weking Egyesület, máris közzétette a 2025-ös Rába100 időpontját, ami május 10-én lesz. Szóval lehet rá gyúrni, van még egy év...

Vannok olyan slágerek, amiket már ezerszer hallottunk, de minden elcsépeltségük ellenére jó újra meg újra elővenni őket. Ha most párhuzamot kellene vonni, akkor nálunk a Száguldás, Porsche, szerelem-re pont passzol az RSD. 

A Ráckeve-Soroksár közti Dunaágat sok kajakos tényleg úgy ismeri, mint a tenyerét, minden nádcsomó és kacsacsalád megvan, mégis remek túrák helyszíne, ahol mindig jó végigevezni, különösen ilyenkor tavasszal. Az 57 kilométeres szakasz jelentős része nyaralóövezet, sok horgász várja a fogást, és a kajakosok, kenusok, SUP-osok is  megtalálják helyüket a víziösvényeken.  

Az első napsütésre előkaptuk az origami kajakokat, ésaz M0-ás Ráckevei Dunaág híd alatt vízre tettük. A tanösvényen rájöttünk, hogy ez nem csak nekünk jutott eszünkbe, nagyjából 3-4 percenként jöttek szembe kajakkal, suppal, mindenki mosolyogva köszöntötte a másikat, vagyis tényleg elkezdődött a tavaszi szezon. 

Bár még csak február van, azért már érdemes alaposan végiggondolni az évet, hiszen annyi jó túra és verseny várható (sajnos néhány időpont ütközés is van) amelyek közül tényleg nehéz választani. Idén is lesz például Ipoly Grand Prix, Rába100 és Balaton átevezés, de készülünk kisebb túrákra a Tisza tavon és szívünk csücskét, Tőserdőt sem hagyjuk ki, szóval lesz program bőven....

De visszatérve az RSD-re, az andalgós evezés célja a jól megérdemelt sajtos tejfölös lángos volt, amit a Szigetszentmiklósi Kishajókikötő mögötti büfében vételeztünk. Gyönyörű naplementére értünk vissza, tényleg megérte belevágni a mini túrába....

Amióta a technika elérhető áron a fenekünk alá rakja minden jóságát, gyakorlatilag mindenki fotózik és videózik. Életünk összes jó és rossz pillanata ott van a zsebünkben, a telefonunkon, vagy ha kicsit kényeztetni akarjuk magunkat, akkor egy 2-3 gyufásskatulya méretű kamerában.

 Akinek egy icipici affinitása van a képekhez, az gyorsan rákattan a témára, sportkamerákat például egészen baráti áron lehet kapni, és ezekkel ma már tényleg minden, de minden megvalósítható, nem kell hozzá még csak profi filmesnek sem lenni.             

 Kezdjük egy nagyon fontos dologgal. Szép dolog mobiltelefonnal videózni, de mielőtt megnyomod a gombot, VEGYÉL RÁ EGY VÍZÁLLÓ TOKOT!!! Hidd el, nem szép látvány a patakban/tóban/tengerben elmerülő mobil, különösen, ha két hete vetted részletre, két éves rabszolgasággal  hűségnyilatkozattal nehezítve az életedet. Az Aliexpress megoldja 1500 forintból, tényleg megéri, és nem ront annyit a képminőségen, hogy azért megérje kockáztatni. (Igen, mi is csak egyszer nem rögzítettük a sportkamerát karabinerrel a kajakhoz, Viktor azóta is moncsicsifejet vág, ha eszébe jut az elveszett jószág...)

 Ha gondolsz egy merészet, és vennél a deszkádra vagy kajakodra egy menő sportkamerát, akkor is érdemes előbb körbenézni, a retinádra tetoválni, hogy mennyit szánsz rá, és gondolkodni kicsit azon, hogy mire szeretnéd használni. Ha nem viszel csoportokat, nem kell a Loch Ness-i szörnyre vadászni, akkor elég egy belépő szintű sportkamera. A közepes árfekvésűek is rögzítenek HD felbontásban, vízállóak, és nem kell egy kisebb lakás árát otthagyni értük. 

A hagyományos kamerákhoz képest klasszisokkal jobb élményt ad a gimbal-al, azaz  háromtengelyes képstabilizátorral ellátott kamerák képe. Nyilván mindenki a DJI termékeit fogja ajánlani, valóban tök jók, de ha szétnézünk az ázsiai piacon, olcsóbb megfejtések is vannak, például a FIMI Palm, a maga 70-80 ezres árkategóriájával pont megfelel a célnak, tényleg nem kell minden pénzt elszórni kamerára, kell az hajóra, meg más apróságra. 

 Mi jelenleg DJI Osmo Action 4-et használunk, valóban nem olcsó, de kép és hang tekintetében tökéletes megoldást ad. Mellé van egy Osmo Pocket 2, amihez már adnak vezeték nélküli csíptetős mikrofont, ergo akár egy interjú elkészítése is megoldott. és ha már a márkákról beszélünk, sok rajongója van a Gopro-nak is, blogbarátunk, a Kajak kaland írója, Faragó Ferenc például a kajak elejére, vagy saját magára és a hajó végére is tesz egy -egy kamerát. Így a végeredmény, ahogy alább a videóban látjátok, színes-szagos, izgalmas videó, amit tényleg szívesen néz az ember. Feri tapasztalatát úgy fogalmazta meg, hogy a Gopro 10-es szériájától a belső stabilizátornak köszönhetően cseppet sem billeg a kép, remek minőség és jó szerkeszthetőség jellemzi a videókat. a hangot pedig egy DJI Mic-rögzíti, szóval még a márkák közötti átjárhatóság is meg van oldva. 

Aztán itt van még egy megfejtés: a 360 fokos kamera, aminek másik barátunk, Farkas-Kontra Máté nagy rajongója, és tényleg, ez a technika nemcsak hogy mókás, de tényleg látványos módja az élmények megörökítésének, szóval érdemes akár erre is gondolni kameraválasztáskor.  

 A kivitelezést illetően nyilván a vízszintes/fekvő felvételeket, fotókat preferálja a legtöbb közösségi felület, kivétel ez alól a Tiktok, ami inkább függőleges/álló videókkal, fotókkal szórja tele a netet. Érdemes végiggondolni a felhasználást, vízszintesből könnyebb függőlegest készíteni, a függőlegesből nehezebb vízszintest, az mindig furán néz ki... 

@holevezzek Klasszikus Balaton-átevezés #fonyód #balaton #summer #surfski ♬ Everybody Dance Now - The Mington Winters

 Spórolós tipp: 

Érdemes körülnézni a használtcikk piacon, az eredeti ár 60-70%-ért lehet tök jó kamerákat találni.  A sportkamerákat lítiumos akksival látják el, ergo még ha használtak, akkor is jól működnek. Ha nincsen egy kamera rommá verve, összetörve, akkor jó eséllyel még évekig használható. Amire érdemes költeni, az egy jó minőségű micro sd kártya, a gyorsasága sokat segít a végeredményen. 

Technikai tipp:

Tervezzétek meg, hogy milyen felvételt szeretnétek az evezésről. A hajó elejére, hátuljára rögzített eszköz képét úgy állítsátok be, hogy vegyétek figyelembe az aranymetszés szabályait, ha rajta vagytok a felvételen, akkor ne takarjátok ki a tájat, a vizet, a horizont nagyjából a kép alsó harmadán legyen.  

Figyeljetek a képminőségre a videók és fotók továbbításakor. A Facebook messengere például lebutítja a fájlokat. A Google Drive, vagy az Icloud viszont eredeti méretben tárol és egyetlen linkkel megoszthatók a fájlok.

A videók megvágására pedig van egy csomó ingyenes app a mobilokhoz, például a Tiktok égisze alatt futó CapCut, vagy a Gopro Quik nevű appja, mindkettő rengeteg zenét, effektet kínál a felhasználóknak. 

Szóval fotózzatok, videózzatok evezés közben, mert a szép élményeket érdemes megörökíteni....ha pedig küldtök jó kis evezős videóket, mi megosztjuk azokat is :)