Egyre jobban hiányoljuk a nyarat, ami idén különösen sok élményt adott nekünk. Köszönhetően a hajóknak, és igen, köszönhetően a járványnak is, mert elkezdtünk teljesen másképp gondolkodni, új megoldásokat találni arra, hogy menjünk is, meg maradjunk is. Így volt jónéhány olyan kirándulás, ami eddig kimaradt a beszámolókból, de most, hogy szottyos az idő, jól bepótoljuk.

A nagyobb kirándulásokat kisebbekkel tarkítottuk, ilyen volt a tiszaalpári holtág, amit útközben Tőserdő felé szúrtunk ki a térképen. A tipikus horgászvíz nagyon kellemes csalódás volt, a helyiek gondosan vigyáznak az alig néhány kilométer hosszú holtágra, a természet pedig meghálálja a törődést, gazdag élővilág, dús növényzet teszi izgalmassá a helyet.   

 Beszállóhelyet sem kellett sokáig keresni, a település hosszan elnyúlik a part mentén, gyakorlatilag mindenütt lehet találni pár méternyi szabad helyet a hajóknak.

Mázlink volt, a Halászcsárda utcájában kanyarodtunk le és ez a hely fogadott bennünket, a térképen vizes élőhelyek jelzéssel látszik.

Rendezett partszakasz, szerintem ha sátort vertünk volna, az se zavart volna senkit. A part mentén sokan horgásznak, rájuk érdemes figyelni, de ha nem látszik az úszó akkor jeleznek, hogy időben ki lehessen kerülni a szereléket. Ha felújható hajó, vagy sup a felszerelés, akkor érdemes óvatosnak lenni, a parton és a vízben ugyanis rengeteg a sulyom, aminek a termése defektet okozhat. A vizen kacsák és hattyúk jönnek barátkozni, nem zavarja őket az ember közelsége.És ha kell még egy plusz szavazat a helyre, akkor tessék, szedik a szemetet, ami külön dicséretes.

A településen egyébként többféle szállás közül lehet választani, a Falevél apartman, vagy a Rigófütty vendégház is jó megoldás, közel vannak a parthoz.  

Igen, rohadt hideg van és igen, normális ember nem megy ismeretlen vízfolyás környékére, de nem mondtuk, hogy normálisak vagyunk, szóval odamentünk.

Bükön kirándulni nem csak a nyugdíjasprogramok miatt érdemes, a termálvizen túl is van élet. Tényleg jó környék, kedves emberekkel, éjjel sunyiban közlekedő vadakkal, szügyig érő iszappal, meg rettenetes hódvárakkal.  

 Kezdjük ott, hogy elb@sztuk, nem is a Répcére raktuk a hajókat, mert a sunyi dög kiszáradt, kiapadt, vagy mifene, észre sem vettük a susnyásban, viszont egy utcával arrébb ott vigyorgott egy szééép és rendezettnek tűnő meder, na az nem a Répce volt. Hanem az Ásás csatorna. De erre csak utólag jöttünk rá. 

Répcevis, Hungary, Ásott-csatorna, Répce from HOL EVEZZEK? on Vimeo.

 Viktor örült, mint a gyerek a vattacukornak, rögtön a beszállónál jó kis zúgó, csúszdázott egyet. Én, a született szőke, inkább nem kockáztattam meg az esetleges arconcsúszást, kihagytam. Pedig nem ez lett volna az egyetlen kemény része a napnak. A csatorna a második kanyarig teljesen rendben volt, aztán szembetalálkoztunk a természet legaljasabb építményeivel. A helyi hódok valószínűleg építészmérnöknek készültek, csak félúton kicsapták őket. Bosszúból áthatolhatatlan, életveszélyes tákolmányokkal bombázzák a könyéket, amik minimum így néznek ki: 

  Ehhez már csak adalék a jéghideg víz, meg a cuppogós sár, amibe simán combig süllyed az ember ha nem vigyáz.

Bevallom a felénél idegállapotba kerültem, Viktor a fél világot szétfűrészelte (igen, működik a Lidl összecsukhatós fűrésze) és csapkodta kisásóval, de újabb és újabb hódvárak jöttek, mintha a világ összes jószága a mi kedvünkért melózott volna egész nyáron. 

Néhány óra múlva egyre többször néztünk rá a térképre, menekülő útvonalat keresve, de a szándék akkor lett határozott, amikor egy nagyobb zúgóhoz értünk, ami látványra a filmekben szokásos JAAAJJBASSZAMEEEEG-et hozta ki belőlünk. Megkapaszkodtunk az első faágban, egyenként felrángattuk a hajókat és ide jutottunk: 

Mondanám, hogy sima liba volt, de nem, keresztülvágtam egy adag csalánon, amitől két napig egyirányba jajjgattam. Na ekkor hívtuk Pál Lacát, hogy mentse meg a tyúksz@ros életünket... szerintem ő azóta is röhög rajtunk, de mindegy.... 

A szállásunkon, a Piroska Hotelben egyébként nagyon jól viseltek bennünket, bár a sáros cuccban folyosón osonás még nem az erősségünk...  (kaptunk viszont pótcsavart az egyik hajóhoz, amiért örökké hálásak leszünk... )

Update: A Decathlon felfújható hajói megint jól vizsgáztak, lesz majd róla külön poszt, de most csak annyit, hogy idegből átrángattuk mindkettőt tökön-paszulyon, semmi bajuk nem lett.  

Mindig irigykedtem azokra, akiknek a kertje vízparttal végződik. A legkisebb patak is boldoggá tenne, ezért is vágtunk neki Mosonmagyaróváron a Malomági Lajtának hatalmas lelkesedéssel. A városban tekergő folyócska minden kanyarulata olyan, mint egy meseillusztráció. 

A térképen is látszik, hogy beszállni az ÉDUVIZIG Zsilipnél érdemes, onnan gyakorlatilag el sem lehet téveszteni az utat, ami egyenesen a névadó malomhoz vezet. Az út közben lévő hidak a vízállástól függően járhatók kajakkal, egy hete kicsit lehajtott fejjel lehetett áthaladni alattuk.

A túra lényege persze a malom alatt lévő kajakcsúszda, amin lendületből le lehet ereszkedni, de út közben gyakolratilag minden méteren van valami érdekesség, pici stég, kacsacsalád, dús növényzet, tényleg érdemes rászánni az időt, remek hangulata van. 

A túra végállomása a Mosoni Dunán van, de mi a Vízpart utcában foglaltunk szállást (Kocsis Apartman), ergo a kaputól húsz méterre ki tudtunk kötni. A közelben Termálfürdő, zseniális éttermek, kávézók vannak, tényleg simán el lehet tölteni pár napot úgy, hogy egy percig sem unatkozik a család.

Megint tök jó helyen jártunk, a Kiskunsági Öntöző Főcsatorna nem sok embernek jut eszébe, mint evezős uticél, na mi pont ezért indultunk el Tass irányába.

A neten hiába keresgéltünk, a legtöbb információt a horgászoldalak adták, a BÁCSHOSZ  a pecások számára viszonylag jó támpontot ad, ez mondjuk meglátszik, a környék tele van mesebeli hangulatú pecástanyákkal.

Ellenben a kajakosok, kenusok, vagy suposok maximum próba szerencse alapon tudnak elindulni. Na mi is pont ezt tettük. 

A nyúlfarknyi pontyuszonnyi leírás szerint a  Kiskunsági Főcsatorna a főváros és a Duna-Tisza közének egyik legkedveltebb horgászvize. A Ráckevei Duna-ágból ered és Akasztónál csatlakozik a Duna-völgyi Főcsatornába. A beszállás a susnyásban történik, gyakorlatilag húsz méterenként lehet olyan kis tisztás szakaszt találni, ahol gond nélkül vízre lehet tenni a kajakokat, és ugyanez a helyzet a kiszállással is, ráadásul a pecásoknak köszönhetően sok kis stég is van a part mentén, senkit sem zavarnak el onnan. 

A Főcsatorna az 1960-as években épült és több, mint 50 kilométeren át kacskaringózik Akasztóig, ezért is ragadt rá a Kígyós név (Igen, ott van útközben az 52-esnél a Kígyósi Csárda is, pacallal és mákos-meggyes palacsintával). Igazából tényleg inkább horgászvízként ismert, szóval aki kajakozni indul, az figyeljen a belógó szerelékekre. A víz szélessége akár 40-50 méter is lehet helyenként, mélysége pedig másfél-két méter.

Szóval  érdemes néhány napot rászánni, mert remek túra végigkanyarogni az Alföldön, út közben pecázgatni, esetleg sátorozni egyet a parton. Ha van horgászengedély (a 90 napos turista ingenyes, plusz napijegy kétezerért) akkor még a vacsora is megfogható két óra alatt. 

Nemsokára megyünk a Körösre, reményeink szerint leevezünk majd egészen a Tiszáig. 

Töltsétek le a szuper kis matricacsomagunkat Viberre innen, Instagramon pedig itt találtok bennünket. 

TNő=táska. Evezés=sok táska. Az evezés persze leginkább a praktikumot kívánja meg, de miután nálunk lassan ipari méreteket ölt, próbáljuk az élteünket 5,10,15, meg még ki tudja hány literes pakkokba rendezni, ami naaaagyon nehéz. A hajó, meg az evező után igenis a tárolás a legfontosabb kérdés. Akkor válik ez különösen égetővé, amikor kiderül, hogy a sajtos szendvics nem barátja a vízhatlan kameratoknak, a kacsáknak szánt nasit (nem, nem mi esszük meg) pedig külön zacsiba kell tenni, mert a csomagolás egy nyitás után kuka, és a maradék szétmászik a pénztárca-lakáskulcs-forgalmi háromszögben. Ráadásul a rendes vízálló cucc életmentő lehet. A telefon, az élelem, a zseblámpa, a kocsikulcs nem ázhat el, mert használhatatanná válik. Szóval megmutatom, nálunk mi a készlet, a mennyiséget hagyjuk, igen, túl sok táskánk van. (Én nő, vagyok, ez mentség.)

1. Kacsanasitartó fantasztikusság

Szeretjük mi az IKEA és a DM húzózáras zacsijait, de ezek mindent visznek. Kínai cimboráink küldik pár dollárért négyes csomagban, minimáldizájn tárolóegység húzózárral, a zacsinál merevebb, stabilabb anyagból, teljes vízhatlansággal.

Kell egy a kocsikulcsnak, kell egy a papírzsepinek, kell egy a gyümiszeleteknek, kell egy a gyufának, kell egy a tartalék diákcsemegének és a legfontosabb a kacsanasi, anélkül sehova sem megyünk. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

 

 

2. Menő vidraságok

Szeretjük a hazait, az meg külön jó, hogy néha rácsodálkozunk mennyire jó cuccok kerülnek ki magyar ötletgyárosok kezei közül. A Vidrabag ráadásul környezetbarát, a táskák ugyanis R-PET anyagból, vagyis újrafelhasznált pet palackokból készülnek. 

A táskákat olyanok tervezték, akik valóban voltak már terepen, a 15 literes méret ugyanis pont passzol egy átlag evezős túra pakkméretéhez. A 10 literest ugyanis az összes kellék bepakolása után pont akkor nem lehet becsukni, amikor a vízicipőt még megpróbáljuk belepréselni. (Ez pedig vérkomoly kérdés, amikor nem mardhat otthon sem a naptej, sem a szúnyogriasztó) 

Szóval a táska praktikus és még jól is néz ki, lehet hozzá kapni szemüvegpántot, és vízálló telefontokot is, de azokról majd később.

Visszatérve a környezetbarát kivitelhez, a Vidrabag mellé mindenki kap két szemeteszsákot is, amibe az evezés közben talált szemetet lehet gyűjteni.

Egyszer esküszöm írok egy külön posztot arról, mi mindent találtunk már vízben és vízparton egyaránt.  

3. A Thcibo az nem egy kávé???

Na mi is hülyén néztünk, de a kávémárka webshopjában egész jó kis kempingcuccok vannak. A víztartálytól a ruhaszárítón át még vízhatlan tatyókat is találtunk.

Három volt egy csomagban, ezek inkább a nesszeszer kategóriát képviselik, apróságoknak praktikusak, de a célra tökéletesen megfelelnek, nem engedik át a vizet, és a szokásos becsavarós, csúszókapcsos megoldással záródnak. Nekem kb egy átírható cimke hiányzik mindegyikről, de az az én mániám, hogy mindenre rá akarom írni, mit csomagoltam bele. Kb. két perc után úgysem emlékezem, hogy van az a kis piros izé, amit a párom eszeveszettül keres. 

4. Ezeket meg úgyis mindenki megveszi

De tényleg, a Decathlon ITIWIT nevű márkája gyakorlatilag mindenhova bekúszik, nálunk is döbbenetes mennyiség van belőle, mert a mindenféle cuccunkat valahogy be kell csomagolni, és ezeket a legegyszerűbb megvenni a neten.

A táskák strapabíró, vastag anyagból készülnek, lehet ütni-vágni őket, semmi bajuk nem lesz. Többféle méretben kaphatók, sőt van suposoknak való kivitel is, tényleg érdemes rájuk beruházni, mert egy idő után annyi mindent visz magával az ember, hogy egy meg két táska biztosan nem elég. Ráadásul ezek passzolnak a többi ITIWIT  holmi dizájnjához is, a hajók, a supok, mind ezekben a színekben készülnek, a 40 literes suptáskákat ráadásul a sajat hevedereivel is lehet rögzíteni. 

Ui: Nekem a vállpántok kicsit furcsa helyen csatlakoznak a táskához, de ez kényelmi kérdés, vízen nem számít.

Közben készítettünk Nektek szupercuki Viber-matricacsomagot, innen lehet letölteni.  

Az evezés bizony nagyberuházás, a legtöbb családban nincs a szekrényben többszázezer forint, amit lendületből el lehet költeni, pláne sportra. A vízen töltött idő viszont felbecsülhetetlen élmény, érdemes rá gyűjteni, most mutatunk egy példát arra, hogy mindenből lehet normális árú szettet találni. 

A koronavírus járvány magával hozta a kültéri sportok népszerűségét, nem csak bringából, kajakból és supból is regeteg fogyott, ez jól látszik a vízpartok forgalmán.  Kisebb-nagyobb deszkak, hajók tömege van kinn a vízen, sorra nyitnak a kölcsönzők, kajak pontokon várják az embereket, szóval robbanásszerű a fejlődés. 

Ráadásul a legeslegkezdőbbek számára is közérthető videók tömkelege készül.Így a neten simán ki lehet okosodni az apróbb trükkökből, a félig leengedett hajón hempergésen kifejezetten jót nevettünk, de tényleg zseniális.... 

 El is érkeztünk a lényeghez, a Decathlon sajátmárkás cuccait pont arra találták ki, hogy egy család nem túl kövér bukszával is rendszeresen vízre szállhasson. A hajókbol többféle van a kínálatban, második éve teszteljük, tényleg strapabíróak és a gondozasuk sem agysebészet. Annakidején egyszemélyessel kezdtem, 65 ezerért plusz mellény és evező gazdaságos, de tartos befektetésnek bizonyult. Tíz perc alatt felfújható és leereszthető hajót kaptam, ami kb annyi idő alatt száradt meg a napon, amennyi egy kisebb ebéd elfogyasztása volt. A hátam mögött elfért két táska, ha akartam volna még egy kis sátor is része lehetett volna a pakknak. A hordtáska pedig viszonylag kényelmesen felvehető, nyilván senki nem azt várja, hogy egy karonlóbálos női retikül súlyával vetekszik (bár az is lehet rohadt nehéz).

A gyöngyvászon verzióból keszült egy, két és háromszemélyes is, így lehet a vízitúraból jó kis családi móka.

A bevásárlólistán persze ott van még az evező, a mentőmellény, egy nagyobb vízhatlan zsák, vízicipők és fejlámpák, de a karácsonyra vett lapostévé, vagy egy új mobiltelefon árából simán kijön. Ha kicsit több a keret, akkor a kék tatyóban árult x100 a ti hajótok, mi erre cseréltük az egyszemélyest.

Egy jól pakolható, nyílegyenesen haladó hajónk lett, most ezzel járunk a legtöbb túrara. Ha valaki kételkedne: voltunk vonattal a Velencei tavon evezni, nem haltunk bele a cipekedésbe, és jól éreztük magunkat. 

Szóval ha csak karácsonyra jön össze a vasárlás, az sem gond, különösen, hogy akkor van szezon a Hévíz patakon. Meleg vizes sekély patak, tavirózsákkal, csobbanó nyugdijasokkal és ezer forintos napijeggyel... csak hogy azonnal kipróbálhassatok a szuper karácsonyi ajándékot.

Ezt a posztot nem szponzoralta a Decathlon �☀️☺️

Egyelőre nem tudni mit hoz a koronavírus a következő hónapokra, mi az óvatosság hívei vagyunk. Ettől függetlenül egy óvodás lelkesedésével néztük végig kollégánk Szlovéniában készült rafting videóit.

Péter barátaival kirándult egyet Bovecbe, és rendes tévésként minden porcikájukra kamerát szereltek, tehát bőven hoztak haza látnivalót. A raftingra és kanyoningra is alkalmas Soca rendkívül népszerű, gyakorlatilag a teljesen kezdők is bátran nakivághatnak a szervezett túráknak, amiket kisebb-nagyobb hajókkal lehet teljesíteni.Péterék egynapos túrájának útvonalát a Relieve nevű alkalmazással rögzítették. 

 Ez pedig egy hivatalos térkép, amin látszik, hiogy mennyi remek evezhető szakasz, jó kis be és kiszállóhely van a környéken, tényeg aranybánya annak, aki szereti a vizes mókát. 

A víz kristálytiszta és hideg, de nagyjából ez legyen a legnagyobb probléma, mert a táj szépsége mellett mindez simán eltörpül. Bovec autóval Budapesttől 440 kilométer, ha reggel elindultok, délutáni érkezéssel lehet számolni. A környéken rengeteg  szálláshely van, mindenki válogathat attól függően, hogy mennyire igényli a kényelmet. Hazaindulni pedig csak egy alapos bevásárlás után érdemes: a környéken különleges méz, sajtok és isteni gyógytea keverékek kaphatók.  

A videót és a fotót köszönjük Chabada Péternek és barátainak :)

Újabb remek evezősprojektet találtunk. A Balkan River Defence Sértetlen elnevezésű szerveződése remek tematikát talált a megszámlálhatatlan környezetvédő kezdeményezés sűrű erdejében.

A csapat a Balkán-félszigetre tervezett, vagy építés alatt álló több ezer vízi erőművének helyét járta végig, méghozzá kajakkal, hogy megmutatssák, mennyire fontos, hogy értintetlen maradjon a természet.  

The Undamaged from Leeway Collective on Vimeo.

Útjukon hat országot fedeztek fel, 23 folyón kajakoztak, és 17 olyan szárazföldi megmozdulást hoztak össze, amikkel felhívták a figyelmet a folyóvizek értékeire, a még megmaradt vadon szépségére.

Filmjükben megismerhetjük nem csak a Balkán szépségét, hanem az ott élők ragaszkodását saját otthonukhoz és azt a létformát, amiben egy városlakónak talán soha egyetlen percre sem lesz része.  Nyilván- különösen a járvány idején érvényes korlátozások miatt is- nagyon neház egy ilyen túrát megszervezni, de azért egy-két ötletet érdemes meríteni belőle, tényleg nagyon jó kis helyeken jártak...

.

 Az utazás csúnya fügőség. Mehetnéked van, de sok a cuccod, dühöngesz hat bőrönd fölött, taposod, nem fér, kidobod a felét, még úgy se, aztán rájössz, hogy ultramenő zseb és uticuccok közül lehet válogatni az online piactéren, amik pofonegyszerűvé teszik az életet még akkor is, ha a kezeid nem evezőben, csak egy útlevélben, max egy sátorcövekben végződnek... tényleg rá lehet kattanni, és nem csak pasiként, csajoknak, még jobb esetben uniszex kivitelben is készítenek olyan okosságokat, amik nélkül élni sem lehet. 

1. Zsebszék, ha elfáradnál

A farzsebben elférő kissámli olyan, mint régen nagyanyáinknál a sarokbaültetős kisszék, csak összecsukható kivitelben.

A fémvázas kisszék úgy működik, mint a sátormerevítők, a csövekben vezetőszál fut, az tartja össze az elemeket. A kis zsebbe telefont, zsepit, apróságot tehetsz,  Tokban küldik, szállítással együtt 14 dollárért dobják utánad, hogy ha a kéktúrán a negyedik kilométer után halál fáradtnak érzed magad, megmentse az életed. Ja, ha kettőt veszel, alkalmas kajaktartónak is...

2. Szúnyogkiller mobilfény

A Naturehike márkával elfogultak vagyunk, van tőlük sátrunk, hálózsákunk. Minden cuccuk pont azt adja, amit ígér, se többet, se kevesebbet és prsze mindezt töredék áron, mint a nagy márkák túlárazott termékei. A kisbiszbasz kategória ráadásul aranybánya, toronyórától a vakondcsapdáig minden van, majd ha nyerünk a lottón, megvesszük a teljes kínálatot, és játszóteret rendezünk belőle magunknak.

Szóval a lámpa. USB-n tölthető, duplafunkciós, felakasztható, sátorfénynek és szúnyogcsapdának is használható kis tojgli, a karabinernek köszönhetően akár egy övre csatolva is szállítható,  

3. Horrorsztároknak: Zsebfűrész

Eljön az a pillanat, amikor hód akar lenni az ember/ember lánya az erdő közepén. Van az a fa, amit fel kell aprítani, el kell takarítani, és mégse hordhatsz a nesszeszerben egy komplett Makitát, szóval kell valami kicsi, sőt cuki megfejtés amit mégiscsak fűrésznek hívnak. Na ez az: 

A kulcskarikákban végződő húr egy fonott-sodort huzalköteg, egy nem túl rugalmas faág segítségével egyszerű fűrésszé válik, aztán máris mehet a nyiszálás. Nyilván nem fogsz vele disznót bontani, meg kilátót építeni, de alap dolgok elvágására a Bear Grylls lelkűeknek egyszerűen ajándék. Pláne, hogy 2 dollárért küldik a koronavírus hazájából (de ez ne riasszon el senkit...). 

4. Okos szerszám mindenre IS

Bankkártya méretű túlélőszerszám, nyilván nem ez lesz az élet kulcsa, de elég sokmindent meg lehet vele oldani, 

A kis cucc csavarhúzó, vonalzó, kés, palacknyitó, kozervbontó, fűrész, csavarkulcs, imbuszkulcs egyben, és bónuszként van rajta némi kötél, bármit megkötni. A zsebokosság legnagyobb erénye mégis az, hogy kicsi. Pont akkora, mint egy bankkártya, ezért egy egészen kicsi zsebben is elfér. Kőkemény két dollár, Ingyenpostával, ahogy kell.

5.  A zsebpecák zsebpecája

Van az a pillanat, amikor igenis számít a méret, zsebpecából speciel minél kisebb ,annál jobb az elv.  Megtaláltuk a tutit, itt a kis töltőtoll méretű zsebpeca. 

Lehet hőbörögni, hogy kínai (igen, minden kínában készül), meg hogy gagyin néz ki (a snecizésnek semmi köze egy szépségversenyhez), de bizony ez maga a tökéletes célszerszám. Apróhalra hajtani pont ilyen kis vacaksággal kell, ez pont annyit bír ki. Igényeseknek szereltek rá mini orsót, adnak hozzá damilt, cuki úszókat, és horgot is. Érdemes persze az első horgászboltban pótcuccokat beszerezni hozzá, de a bot maga egész tartós, nekünk régóta megvan, működik. Ja, és mindössze 10 font az Amazonon. 

 Az Ipoly Balassagyarmattól Szobig kanyargó szakasza mintegy száz kilométer, erre találta ki egy zebegényi csapat tavaly az Ipoly Grand Prix elnevezésű versenyt. Az első, tavalyi próbálkozás adta az alapot, akkor kiderült, hogy működik a túra, végig lehet rajta menni, tehát érdemes idén egy újabb mezőnyt összefütyülni. 

A 25 nevező kajakosok, kenusok, egyéni és páros indulók Balassagyarmaton a híd lábánál vertek tábort. Igazi békebeli sátras hangulat, bográcsban rotyogó ragulevessel, és szúnyoghadsereggel, ahogy kell. Az ismerkedés és a gyors eligazítás után mindenki ment aludni, a korai indulás és a másnapi 37 kilométer tudatában senkinek sem volt kedve sokáig dorbézolni.  

Az első szakasz Balassagyartmattól Ipolyságig elég sok akadályt adott a csapatnak, az itiner pontról pontra leírta, hogy mire lehet számítani. Ettől függetlenül voltak meglepetések, például az egyik kiszállónál hiányzott a segítségül megjelölt lánc, és volt néhány plusz akadály, na de 37 kilométeren ki számolja ezt, minden nehézséget megoldott egy jó cigiszünet...  

 Hogy mit jelent száz kilométert leevezni, azt még talán az a fotó sem adja vissza eléggé, ami Viktor kezéről készült a befutó után, mindenesetre jó pár nap lesz, mire rendbejön.   

 A befutónál mindenesetre mindenki fáradtan-boldogan szállt partra, nyilván elhangzott pár "soha többé" sóhaj, na de majd megnézzük a 2021-es indulókat, szerintem nagyjából mindenki újrázni fog... 

Köszönjük az élményt a Depo-Z csapatának :)