Igen, rohadt hideg van és igen, normális ember nem megy ismeretlen vízfolyás környékére, de nem mondtuk, hogy normálisak vagyunk, szóval odamentünk.

Bükön kirándulni nem csak a nyugdíjasprogramok miatt érdemes, a termálvizen túl is van élet. Tényleg jó környék, kedves emberekkel, éjjel sunyiban közlekedő vadakkal, szügyig érő iszappal, meg rettenetes hódvárakkal.  

 Kezdjük ott, hogy elb@sztuk, nem is a Répcére raktuk a hajókat, mert a sunyi dög kiszáradt, kiapadt, vagy mifene, észre sem vettük a susnyásban, viszont egy utcával arrébb ott vigyorgott egy szééép és rendezettnek tűnő meder, na az nem a Répce volt. Hanem az Ásás csatorna. De erre csak utólag jöttünk rá. 

Répcevis, Hungary, Ásott-csatorna, Répce from HOL EVEZZEK? on Vimeo.

 Viktor örült, mint a gyerek a vattacukornak, rögtön a beszállónál jó kis zúgó, csúszdázott egyet. Én, a született szőke, inkább nem kockáztattam meg az esetleges arconcsúszást, kihagytam. Pedig nem ez lett volna az egyetlen kemény része a napnak. A csatorna a második kanyarig teljesen rendben volt, aztán szembetalálkoztunk a természet legaljasabb építményeivel. A helyi hódok valószínűleg építészmérnöknek készültek, csak félúton kicsapták őket. Bosszúból áthatolhatatlan, életveszélyes tákolmányokkal bombázzák a könyéket, amik minimum így néznek ki: 

  Ehhez már csak adalék a jéghideg víz, meg a cuppogós sár, amibe simán combig süllyed az ember ha nem vigyáz.

Bevallom a felénél idegállapotba kerültem, Viktor a fél világot szétfűrészelte (igen, működik a Lidl összecsukhatós fűrésze) és csapkodta kisásóval, de újabb és újabb hódvárak jöttek, mintha a világ összes jószága a mi kedvünkért melózott volna egész nyáron. 

Néhány óra múlva egyre többször néztünk rá a térképre, menekülő útvonalat keresve, de a szándék akkor lett határozott, amikor egy nagyobb zúgóhoz értünk, ami látványra a filmekben szokásos JAAAJJBASSZAMEEEEG-et hozta ki belőlünk. Megkapaszkodtunk az első faágban, egyenként felrángattuk a hajókat és ide jutottunk: 

Mondanám, hogy sima liba volt, de nem, keresztülvágtam egy adag csalánon, amitől két napig egyirányba jajjgattam. Na ekkor hívtuk Pál Lacát, hogy mentse meg a tyúksz@ros életünket... szerintem ő azóta is röhög rajtunk, de mindegy.... 

A szállásunkon, a Piroska Hotelben egyébként nagyon jól viseltek bennünket, bár a sáros cuccban folyosón osonás még nem az erősségünk...  (kaptunk viszont pótcsavart az egyik hajóhoz, amiért örökké hálásak leszünk... )

Update: A Decathlon felfújható hajói megint jól vizsgáztak, lesz majd róla külön poszt, de most csak annyit, hogy idegből átrángattuk mindkettőt tökön-paszulyon, semmi bajuk nem lett.