Száz kilométer az Ipolyon: Szívatnak Anyám stop....

Engem is fiam... mondhatnánk, de tényleg. Az Ipoly minden nap más és más arcát mutatja. Az egyszeri kajakos csak kapkodja a fejét, mint Marika az árleszállításnál, ha nincs résen, gyorsan megvan egy arconcsúszás valamelyik zúgón, vagy rőzsegáton. 

img_0231.jpg

Az Ipoly Grand Prix évek óta remek kihívás, száz kilométer két nap alatt teljesíthető móka, ilyen-olyan túlélőelemekkel, amiket mindenki saját vérmérséklete szerint teljesít. Az első nap inkább akadályokkal tűzdelt, a második kevésbé, de nyilván a száz kilométer az száz kilométer, ezen nincs mit szépíteni...

img_0092.jpg

Ami még szebbé teszi a dolgot, hogy az indulók jól ismerik egymást, sőt a pályát is, mivel a legtöbbjük nem először járt ezen a versenyen. 

 

      

Az alaptábor Ipolyvisken van, a pici falu hídja mellett pont elég hely van a sátrak felveréséhez, a mobilkonyhának és még két kemping wc-nek is jutott hely. 

img_0081.jpg

A parton szabályos beszálló van, mint ahogy sok helyen az Ipoly partján, ez a komfort kevés hazai vízpartról mondható el, itt viszont gondoskodtak arról, hogy ne kelljen a sárban küzdeni be és kiszállásnál. 

img_0251.jpg

Cserébe út közben van néhány fincsiség, a rőzsegátak és a duzzasztók miatti átemelések miatt egyáltalán nem egyszerű evezésről van szó. Idéznék az itinerből: 

Kerüléshez egyik oldal szarabb, mint a másik...

És ezt értse mindenki szó szerint... húsz-harminc kilós kajakokat rángatni a sárban, a réten, meg itt-ott, egyáltalán nem vicces...na de a kajakrallynak pont ez a lényege, így a végén mindnki fáradtan, de boldogan vette át az érmeket és az okleveleket.... 

img_0366.jpg