Egy-egy árhullám a Dunán sok evezős szívét megdobogtatja, hisz ilyenkor az ártéri erdőkben olyan helyekre juthatunk el, amik az év nagy részében szárazon, vagy nem megközelíthető helyeken vannak. Így volt ez május végén is, bár az előjelzett vízszint többet sejtetett, lehetőség adódott bőven. 

A pünkösdi hosszúhétvége utolsó napján kicsit aggódva indultam Baja felé, a közösségi oldalakon azt láttam, hogy a fél országnak feltűnt a szerencsés csillagzat – mi lesz, ha már egy gyufaszálat sem lehet a gemenci erdőbe bedobni?
És valóban, Baja-Dunafürdőn a parton már hegyekben álltak a kenuk, kajakok. Egyéni és szervezett túrázók készülődtek vízre szállni. Azért nem olyan kicsi ez az erdő, gondoltam magamban, ha ők jobbra, akkor én balra, mindenkinek jut valami látnivaló. 

Szemrevételezés után visszabattyogtam az autóhoz, majd betértem a régi kedves ismerősökhöz a Fekete Gólya Pihenőházba. Julcsi, a házigazda, egyből szívélyesen meginvitált egy jéghideg kávéra. Mindig figyelmes, tudja, hogy így szeretem. Komótosan összepakoltam, felkötöztem a kajakot a kiskocsira és irány a part. Még mindig tömeg, átfurakodtam rajtuk, és gyorsan vízre szálltam. Itt már nyugodtan elő tudtam kapni a térképet, hogy kitaláljam az útvonalat. 

 
Nagyfa, azaz a Pörbölyi Titán. Magyarország legnagyobb fája, ráadásul most megközelíthető kajakkal. Kötelező látnivaló. A nagy Duna felé fordultam és már lapátoltam is lefelé. A sarkantyúk, a strand most mind víz alatt voltak, csak a limányokból lehetett sejteni mi lapul alattam. 

 
A Titán a Móric-Duna partján található, ez az ág csak megfelelő vízállás esetén járható kényelmesen. A bejárata nem túl feltűnő, figyelni kell. A jobb parton, mintegy három és fél kilométer után meg is leltem. Még sosem jártam a Gemenci erdő ezen részén korábban, nyugodt, néhány fatorlasz és gázló van benne, azonban az áradás a torlaszokat megnyitotta, a gázlókon a lapáttal sem értem el a meder alját. 
A Nagyfát a vízről könnyű megtalálni, látszik az információs tábla a hajóból. Alatta is, és felette is könnyű kiszállóhely van, 15-20 méter séta után már meg is érkezünk az óriáshoz. Padok is vannak körülötte, aki hoz elemózsiát, kényelmesen el tud nyammogni. 

 
Miután kipihenve, feltöltődve tovább indultam, madárcsicsergéssel kísérve csorogtam végig a Móric-Dunán. Az alsó kijárata kicsit labirintusos, több ága van, ám a legtöbb tele volt uszadékkal. A sportértéket az áradó Dunán történő felfelé evezés adta meg, de ilyen ez, ha az ember folyásnak lefelé indul. 

 üdvözlettel:

Bujtás Gábor